A leszakadt tölgyágon új élet telepedett meg
Kihívások napjainkra is jutnak. Lunka Lajos erdőmérnök kollégám hosszan ecsetelte a déli határ menti illegális migrációból eredő károkat és hátrányokat. Az erdészet és a lakosság közös erővel sziszifuszi küzdelmet folytat az irdatlan mennyiségű szeméttel, a kerítések rongálásával, az ismétlődő gyújtogatásokkal. Most, hogy a szerbiai oldalon is keményebben fellépnek a jelenség ellen, talán esély lesz némi javulásra. Az elhagyott, rommá tört csempészautók elszállítása már elkezdődött. Ha a jelenlegi helyzet fennmarad, tavaszra ismét gyönyörködhetünk a homokbuckák erdeiben. A közösségi oldalakon már megjelentek az örvendező hírek: újra lehet erdőt járni, töltekezni, kikapcsolódni az ásotthalmi erdőkben. A közösségeknek esélyük lett, hogy újra élhetővé tegyék ezt a vidéket. Már nem először.
A megvörösödött tűlevelű erdei- és feketefenyők segélykiáltását már az 55-ös útról észre lehetett venni. Az erdőségben beljebb haladva, egyre csak az a kérdés erősödött bennünk: Hogyan tovább? Milyen fafajjal, milyen eszközökkel, milyen technológiával és nem utolsósorban miből finanszírozva lehet elkezdeni a károk felszámolását, figyelembe véve a fenntarthatóságot és a folyton változó természeti körülményeket.
Erdő az ásotthalmi homokbuckákon
Advent időszakában él bennünk a remény, hogy sikerül megoldást találni a gondjainkra. Nemsokára itt a karácsony, majd egyre növekszik a fény, nyúlnak a nappalok. Tavaszra már folyhat a kármentés, és kezdődhet az erdők helyreállítása.
A tölgyeket védő fenyők pusztulnak
