A természetben fellelt nyersanyagokkal összefonódtak helyi mesterségek, emléküket hűen őrzi a Szilvásváradi Szabadtéri Erdészeti Erdei Múzeum.
Az EGERERDŐ Zrt. jogelődjének egykori vezérigazgatója, dr. Kovács Jenő nevéhez fűződő tanösvény bemutatja a fákban megőrzött emlékmorzsákat, az erdei munkások mindennapjait, verejtékes munkájukat és annak gyümölcsét.
Ha a fák beszélni tudnának
A fák belső szerkezete a múltról árulkodik. A kivágott fa keresztmetszetén látható évgyűrűszerkezet minden sávja az adott évről regél. Általában, ha keskeny a pászta, szűk idők jártak, míg ha széles az évgyűrű, a Jóisten bőséges csapadékkal, tápanyaggal, napsütéssel áldotta meg az erdőt. A közelmúltban kivágott fák korongjai mellett évmilliós emlékekre is bukkanhatunk az ösvényen haladva.
A Szilvásvárad közelében lévő Mikófalván elkovásodott fatörzsekre bukkantak a kutatók. A miocén kori, kb. 12 millió éves őskövületen még kivehetők az évgyűrűk, mely a Kárpát-medencében gyakori heves vulkáni kitöréseknek és kovasavas hőforrásoknak köszönheti megmaradását. A megkövesedett famatuzsálemek egy darabja az egri vár mellett, az erdei múzeumban is látható.
Emberek az erdőben
A Bükk és a Mátra falvaiban élő szegényparasztság mezőgazdasági idénymunkával, az úgynevezett summássággal és erdei favágással, gyűjtögetéssel kereste meg a mindennapi betevőt.
Hazaérve a férfiak és a fiatal fiúk ölfavágóként folytatták a kenyérkeresést az erdőn, csak ritkán jártak haza családjukhoz. Fő munkájuk a fakivágás volt, melyhez kezdetben kézi eszközöket, fejszéket használtak, majd Mária Terézia javaslatára elterjedt a kétemberes fűrész, 1950-től pedig a motoros fűrész. A múzeum ösvénye mellett fa- és kőfalazatú kunyhóba tekinthet be a látogató, mely jól mutatja, hogy milyen egyszerű körülmények között éltek a favágók – köztük dédapám is –, hetekig, hónapokig hóban-fagyban. Fekhelyük avarderékalj volt, középen tűz, mely befűtötte az egyszerű hajlékot a fagyos téli napokon. Ételt maguknak főztek a tarisznyájukba készített szalonnából, babból és száraztésztából (laskából). Ha szerencséjük volt, egy-két jószág beleesett a vadbefogó verembe.
Szánkó, csúszda, vontatás
A fa kivágása után a faanyagot eleinte kézi erővel hordták ki a munkások az erdőből a gyűjtőhelyre, az úgynevezett rakodóra, majd szánkókat, méretesebb faanyagokhoz csúszdákat és állati erőt is használtak. A múzeumban a sokféle eszközből egy kétrudas gyalogszánkó és egy fa-, illetve egy fémcsúszda látható, melyet helyi erdész elődünk, Király Lajos fejlesztett ki. Az állatok közül lovak vagy ökrök segítették az ölfavágók munkáját; a nehéz, vastagabb és hosszabb méretű faanyag közelítésében, majd szállításában kaptak kulcsszerepet.
A gépesítés fejlődésével különböző vonszoló berendezések és csörlős traktorok dolgoztak az erdőn, melyek közül a gyerekek kedvence a kiállított piros DFU törzscsuklós traktor, a mai LKT elődje.
A rakodóról tovább kellett szállítani a fát feldolgozásra, vagy az otthonokba tűzifának. Eleinte a kézi, a háti és a szekeres szállítás volt a jellemző. Később az ipari fejlődés és a háborúk utáni hatalmas faigény nagy szállítási kapacitást kívánt, így megépültek a kisvasúti pályák, amik idővel az egész Bükköt behálózták. A lóvontatású vonatot (lórét, mely a gyűjtemény kiállítási tárgyai között is szerepel) aztán felváltották a gőzmozdonyos szerelvények. Az 1950-es évektől pedig elindult az erdőt feltáró úthálózat kiépítése és a négykerekű teherforgalom.
Hamuzsír, kovácsolt vas
A mai turistaparadicsomnak számító Szalajka-völgy a 18-19. században virágzó iparvidék volt. Az erdő együttesen adta a nyersanyagokat a hamuzsírfőzéshez, az üveggyártáshoz, a vasgyártáshoz, a szén- és mészégetéshez.
Szilvásvárad neve a vasgyártással függ össze. Az 1770-es évek ipari fejlesztésének köszönhetően négy vasgyár létesült Magyarországon, az egyik Szilvásváradon. A Fátyol Vendégház alatti tisztáson épült meg a vashámor, majd a vasolvasztó massa, ahol nagyon jó minőségű szilíciumban gazdag nyersvasat (szilvas) dolgoztak fel, és öntvényeket, kovácsolt vasat gyártottak. A letűnt vasgyártás egyik tárgyi emléke látható a múzeum bemutató vashámorában, ezzel a felirattal: Tilalmas a halászat ebatta! 11.MAJ.1834. CNK.
Gyerekekre hangolva
A 2012-es múzeumi felújítás során az erdészettörténeti gyűjtemény előterébe egy interaktív tanösvényt hozott létre az erdőgazdaság Antal József erdőmérnök vezetésével.
Az elmúlt évek változásai beigazolták, hogy egyre több ember keresi fel az erdőt, felismerve a természettel és gyökereinkkel való összekapcsolódás értékét. Bízom benne, hogy minden magyar legalább egyszer eljut Szilvásváradra, ahol a Szabadtéri Múzeumban Vörösmarty szavai köszöntik a látogatót: „A természet örök könyvét forgatni ne szünjél: Benne az Istennek képe leírva vagyon.”
Vigh Ilona
EGERERDŐ Zrt.
