Rakovszky Dániel főbíró az aranyéremmel
Elárasztotta a Tisza
Húsz év múlva, Domokos Márton halálával lezárult az a korszak, ahol az erős kéz igyekezett mélyen igazságosan eljárni a közjavak és a közterhek elosztásában. Épített alkotásai fennmaradtak és azok újabb történetet hoztak.
Az 1829-30-as tél öles havazásait és iszonyú hideg napjait gyors tavaszi olvadás követte. A medréből hirtelen kilépett Tisza vize zabolátlanul tört előre, még a Hortobágy folyót is magával ragadta. A mátai fahíd öt öl magas karfája alig látszott ki a szennyes-jeges áradatból. Aki csak tehette, futott, menekült a vízözön elől.
Malomháza napjainkban
De ki az, aki embertársaiért életét sem félti hátrahagyni? Debrecen város 1828 óta legelső embere, főbírája, Rakovszky Dániel volt az. A hatvannyolc esztendős ember mindhalálig eltökélt volt. Barátai, tiszttársai és családja igyekeztek lebeszélni a veszedelmes vállalkozásról. „Én vagyok e város főbírája, elsősorban felelős ennek kicsinyeiért és nagyjaiért Isten és ember előtt. Bocsássatok engem a kötelesség útján! Az Isten velem lesz” – mondta.
Domokos Márton főbíró
A város fogatával a vészessé vált gázlókon csak nagy üggyel-bajjal juthatott el a hortobágyi hídhoz. Onnan továbbmenni már lehetetlen volt. Halászcsónakba szállt. Mindenki istenkísértésnek tartotta ezt a dolgot. A szél süvített s magasra keverte a tajtékzó hullámokat. A főbíró emberfeletti erőfeszítéssel hatolt előre. A csapkodó habok egyszer felfordították ladikját.
Rakovszky Dániel tettének híre még a király trónjáig is eljutott. I. Ferenc aranyláncon függő, polgári elsőrendű érdemrenddel jutalmazta meg érte. Az életeket mentő tettet az egész ország csodálta. A cívisek szemében pedig főbírájuk a köztisztelet, szeretet és megbecsülés legmagasabb fokára emelkedett. Alkotó korszakának végén, ötvenöt évnyi debreceni közszolgaság után, nyolcvankét évesen hagyta el a földi világot.
A malom a Habsburg Birodalom kataszteri térképén
Kivénhedt fák őrzik a helyét
A későbbi időkben a malomházi vízimalom fenntartása számtalan gondot hozott a városnak. Jutott ide a csalafintaságból, a molnár az úton járókat itt olcsóbban segítette át a folyón túlra, mint föntebb a hídnál a városi vámos. A város számára hol magával a hajtókerekek szintezésésvel, majd vasalásával, a gátak állagával és a csőszház fedésével keletkeztek nem várt költségek. A malom működését segítő vízrekesztők lezárásával a gazdák földjei árasztás alá kerültek, amit az újvárosiak rendre rongálással viszonoztak.
Gencsi Zoltán
NYÍRERDŐ Zrt.
Oldalak: 12
