E táj erdőborítása elképzelhetetlen lenne a hazánkban gyakran vitatott akác nélkül – amelyet egyesek invazív idegenként, mások fontos ökológiai és gazdasági erőforrásként tartanak számon. E dilemmát járja körül az Erdőmánia új filmje is, a következő kérdést feltéve: „Barát, ellenség vagy közömbös idegen? – Mindent az akácról.”
Történelmi gyökerek: hogyan lett az akácból nyírségi erdő?
Az akác (Robinia pseudoacacia) az 1700-as évek elején érkezett Magyarországra Észak-Amerikából, és hamarosan olyan helyeken kezdett el terjedni, ahol más fafaj nem tudott meggyökeresedni – különösen a homokos, szegényes tápanyagú területeken. A Nyírség különösen alkalmas volt az akác számára: a vízmegtartó képesség nélküli talajokon az egyetlen fafajként volt képes zárt erdőket alkotni. A 19. században már szervezett erdőtelepítések folytak az Alföldön, elsősorban talajvédelmi és gazdasági célból, és ebben az akác vált a legfőbb eszközzé.
Az akác: egyszerre gazdasági haszonfa és ökológiai pajzs
A NYÍRERDŐ Zrt. által kezelt akácállományok komplex szerepet töltenek be:
· Faanyagként keresett, időtálló, különösen kültéri célokra alkalmas.
· Méhészeti szempontból kiemelkedő, hiszen az akácméz hungarikum és fontos exportcikk.
· Talajvédelmi szerepe nélkülözhetetlen a nyírségi homokhátakon, ahol más fafaj nem élne meg.
· Nem minden akácos „biológiai sivatag”: megfelelő kezeléssel élőhelyül szolgál számos növény és állatfajnak.
A természetvédelem egy része joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy az akác idegenhonos és egyes területeken elnyomhatja az őshonos vegetációt. A NYÍRERDŐ Zrt. azonban hangsúlyozza, hogy a Nyírség homokvidékein nem őshonos erdők helyén létesültek az akácosok.
Fotó: Pixabay
Az akácosokat elsősorban a homoki gyepek és erdők túllegeltetésével kialakuló futóhomokos területek megfékezésére ültették. Később a Tisza szabályozásával és a nyírvizek lecsapolásával a kiszáradt savanyú homok sodródását csak az akácosok tudták megfékezni. A trianoni békediktátumot követő alföldfásítási és a napjainkban is zajló erdőtelepítési programok főszereplőjévé is az akác vált.
Ezeken a területeken, ha az akácot eltávolítanánk, a következmények a következők lennének:
· Gyors talajerózió és szélerózió, termőtalaj-vesztés.
· Elsivatagosodó, gyér növényzetű puszták alakulnának ki.
· A biodiverzitás nem nőne, hanem csökkenne, mivel az alternatív, őshonos erdőtársulások egyszerűen nem tudnak megtelepedni ezeken a száraz, savanyú homoktalajokon.
· Megszűnne ezen területek fás vegetációjából fakadó kedvező erdőklíma hatása.
A NYÍRERDŐ Zrt. szerint nem az akác önmagában a probléma, hanem az alkalmazás módja. A társaság csak ott alkalmazza, ahol ökológiailag indokolt, és folyamatosan monitorozza az állományok állapotát.
A gazdasági haszon, mint ökológiai fedezet
Az akácból származó bevétel – amely elsősorban a faanyagtermelésen keresztül biztosít jelentős forrást – lehetővé teszi a NYÍRERDŐ Zrt. számára, hogy más, gazdaságilag nem jövedelmező, ám ökológiailag kiemelten értékes őshonos erdőket vagy parkerdőket is fenntartson és kezeljen.
Ilyenek például:
· Tölgy-kőris-szil ligeterdők, égerlápok és fűz-nyár ligeterdők a Tisza és mellékfolyói mentén,
· Tölgyesek, gyertyános-tölgyesek a Nyírség déli peremén,
· valamint telepített, de természetközeli állapotba visszavezetett kocsányos tölgyesek.
Az akác tehát nem ellenfele a természetvédelemnek, hanem gyakran egyik pillére, amely lehetővé teszi a teljes erdőgazdálkodási struktúra fennmaradását – különösen egy olyan kihívásokkal teli régióban, mint a Nyírség.
Ismeretterjesztés a nyilvánosság felé – film formájában
Az akác összetett kérdését járja körül az Erdőmánia új kisfilmje, amelynek címe:
„Barát, ellenség vagy közömbös idegen? – Mindent az akácról.” A film nem foglal állást, hanem kérdez és megmutat, hogy a társadalom maga alakíthasson ki árnyaltabb véleményt a fafaj valódi szerepéről – különösen olyan térségekben, ahol nincsen más lehetőség erdősítésre.
