2. fotó: Botizul – szálfacsúsztató
A fényképek három mai ország határvidékéről származnak: nagy részben Romániából, illetve egy-egy felvétel Ukrajnából és Magyarországról. Érdemes néhány helyszínt kiemelni, amely visszaadja a Kárpátok hegységei által körülvett táj jellegzetességét, a munkafolyamatok erdei színtereit. Ilyen például a makerlói vízfogógát. Tervezését és építtetését maga Pfalz Károly végezte. Számos felvétel őrzi az erdőterület úgynevezett szolgálati útvonalait, például a botizuli szálfacsúsztatót (2. fotó). Néhány fehérpataki fénykép rögzítette a csemetekertben végzett munkálatokat is, ahol asszonyok és gyermekek is dolgoztak (3. fotó). Ugyancsak érdekes felvétel maradt fenn gúzskötésről, fűrészmalomról, magpergetőről, de vadászházról, erdőőri állomásról, továbbá a kiépített és természet adta erdei úthálózat különböző helyszíneiről is.
Használták teherszállító eszközként. Legősibb elődje az a szállító „jármű” volt, amelyeken az ülőhely bevagdalt, gúzzsal felerősített keresztfákkal ellátott fatörzs volt. Ezt vízbe lógatott lábakkal hajtották és puszta kézzel kormányozták. A tutaj a víz színén mintegy szétterített szállítóeszköz úszott. Állóvízen nehezen mozgatható, folyón pedig – szaknyelven – völgymenetben, vagyis lefelé volt úsztatható. Trapézalakú szerkezetével lefelé a keskenyebb végével úsztatták, hogy könnyebb legyen kormányozni. A két végén elhelyezett „járom” szolgált kormánylapátként. A tutaj szélesebb végén állt az árbócszerű őrfa.
3. fotó: Fenyőcsemete kiszedése, Fehérpatak
A tutajt olyan vízfelületen használták, ahol a folyó felső folyása nem tette lehetővé a hajók rakománnyal teli biztonságos mozgását. Így is számos akadály nehezíthette útvonalát, hiszen zátonynak, sziklának vagy hídnak, hajómalomnak is ütközhetett. Megépítésük és összeállításuk közös munka eredménye volt, mivel több munkafolyamatban dolgozott együtt favágó, fuvaros, szállító és rakodómunkás. A vízi útvonalak egyet jelentettek a gazdasági és társadalmi élet különböző találkozási pontjaival: be- és kirakodó, áruátadó, illetve átvevő központi helyek voltak. Mellettük létesültek a fatelepek, kereskedések, kocsmák és a munkástelepek is.
Vörös Éva
Felhasznált irodalom: Bíró Zoltán: A Máramarosszigeti M.Kir. Erdőigazgatóság kerületének gazdasági viszonyai. Máramarossziget, Sichermann Mór, 1904; Exposition Universelle de 1900 à Paris. Catalogue spécial Exposition des Pays de la Couronne Hongroise. Publié par le Comissariat de Royal Hongrois, Budapest, Pallas, 1900; https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/viii-tarsadalom-CA13/bevezetes-es-tarsadalmi-retegek-CA34/atmeneti-retegek-az-agrartarsadalom-peremen-CD15/szallito-es-rakodomunkasok-CD9A/tutajosok-CD9B/, megtekintve 2023. 04. 03.; Oroszi Sándor: A magyar erdőgazdálkodás képes története 1867–1918. Budapest, Országos Erdészeti Egyesület, 2016
Oldalak: 12
