A film 1882-ben játszódik, s egy szomorú tiszaeszlári eseményről szól, melynek történelmi háttere és 20. századi magyarországi, illetve európai össztársadalmi hatása jóval túlmutat ezen írás tartalmán. A filmművészetet kedvelő nézőt azonban magával ragadják azok a részletek, amelyek a fakitermelés, faúsztatás egykori szereplőinek munkáját és életét mutatták be (1. fotó). E sorok írója is ezen filmrajongók közösségéhez tartozik, azzal a kiegészítéssel, hogy munkája okán szinte naponta találkozhat ezekkel a különleges fotográfiákkal a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképgyűjteményében. A korszaknak és a témának egy féltve őrzött műtárgyegyütteséhez kapcsolódik az írás.
A Mezőgazdasági Múzeum alapítása óta őriz három fényképalbumot. Az abban található felvételeket az 1890-es években Pfalz Károly magyar királyi erdőmester készítette a máramarosszigeti erdőségekben.
A több mint száz fotográfia fotó-, társadalom- és erdészettörténeti, valamint kulturantropológiai értéke felbecsülhetetlen.
1. fotó: Tutajosok – Gátvíz érkezése
A fényképalbumokat először a fővárosi millenniumi rendezvényeken, az erdészeti pavilonban mutatták be. Ezt követően az úgynevezett mezőgazdasági kiállítási csoport más tárgyaival együtt az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításra szállították. A katalógus szerint a máramarosszigeti erdőhivatal bemutatójában a fényképek mellett különböző erdészeti, lakhatási épületek modelljei és makettjei, vonatmodellek, valamint tutajkötések, továbbá fából és agancsból készített használati és dísztárgyak is helyet kaptak. A párizsi kitérőt követően a három album újra a Mezőgazdasági Múzeumba került vissza.
Pfalz Károly a Magyar Királyi Erdőigazgatás máramarosszigeti erdészeti hivatalvezetője volt. A terület egyike volt a legnagyobb és legerdődúsabb vármegyéknek, hiszen felszínének 56 százalékát erdőségek borították. Lakóinak életmódja az erdőhöz kötődött.
A 19. század első felében osztrák és szepességi területekről telepítettek be erdészeti szakmunkásokat, hogy tudásukat átadva az itt élők élete, munkája még inkább alkalmazkodjon az erdei hétköznapokhoz. Lakhatásukra úgynevezett munkásgyarmatokat hoztak létre, például Körösmezőn, Rahón, Fajnán és Visson.
A terület mezőgazdaságának legjövedelmezőbb ága a szarvasmarha-tenyésztés volt. Színterei az erdei és havasi legelők, ahol kora tavasztól késő őszig az erdő szolgáltatta a bőséges táplálékot. Viszont a rideg téli időkben a kevés mezőgazdasági művelés alá vont terület szénatermése alig fedezte a takarmányszükségletet. Ezért törekedtek a szántóföldi termőterületek növelésére, amely az erdős területek csökkenéséhez vezetett.
A fakitermelések szoros összefüggést mutattak a dualizmuskori erdészeti politika céljaival. A kiegyezést követően megnőtt a fakereslet. Változás állt be a gazdasági életben. A jelentős építkezések, gyárépítések és bányanyitások nagy mennyiségben igényeltek faanyagot. Szükség volt a szállítás megkönnyítését szolgáló logisztikai beruházások kiépítésére is: például a vasúti teherszállítás feltételeinek megteremtésére.
A hivatalok hatáskörébe tartozott az erdészeti törvény gyakorlati betartása: egységesítették az erdőhasználati jogokat, ellenőrizték a hatóságilag jóváhagyott tervek megvalósítását, és az erdőterület további zsugorodása ellen a szántóföldi gazdálkodás kiterjedésének háttérbe szorításával megvalósították az okszerű erdőgazdálkodást.
Oldalak: 12
