Megmentjük a tavat is
A hagyományos kézi mesterség természete, hogy hozzávalóit nem a plázában adják. Vajon honnan veszi a nyersanyagot a kákafonó? „A tavi kákát magam gyűjtöm nyaranta az Ipoly árteréből, kevés gyékénnyel együtt, mert azért azzal se hagytam fel teljesen. A másik jó lelőhely egy magántó Rimócon.
Fotó: Csatlós Norbert
Tisztes mennyiséget szedek, a család is segít. Ilyenkor az udvaron mindenfelé szárad a szétterített káka. Van a kertben egy kis ház, akkor vagyok nyugodt, ha az félig tele a kévékkel.” A gyűjtési szezont meghatározza az időjárás, nincs kötött dátum. Ha sok eső volt, akkor tovább bírja a növény, nagy melegben, erős napsütésben hamarabb kezd öregedni. A szár foltosodik, barna pöttyök lepik el, megsötétül, elpusztul. „Ha ügyes vagyok, és tudok jó minőségű kákát gyűjteni, akkor szép homogén sárgás-zöldes anyaggal dolgozhatok. A káka száradás után is megtartja eredeti színét, ellentétben a gyékénnyel. Azt is megérzi a kezem, hogy csapadékosabb évjáratban lágyabb a szár, könnyebb vele dolgozni. Persze fonás előtt akkor is be kell áztatni.”
Ráadásul a molyok nem szeretik a kákát, ami behozhatatlan előny a konyhai használatban. Ám, hogy ne csak elméletben versengjen a két növény, a házigazda eldöntötte, készít egy kis dézsatavat, amiben törpegyékény és virágkáka él majd. A palánták már cserépben várakoznak az udvaron. „Szeretném megmutatni a vendégeimnek a növényeket élő, zöld alakjukban, hiszen én szárítva dolgozom velük, így csak azt ismerik. A természetes élőhelyükön nehezen azonosítanák.”
Kákát a webáruházból
A hagyományok megbecsülését mutatja az a tisztelet, ahogy Tünde az erdélyi faluról, Mezőfeléről, a „fonás hazájáról” mesél. Ott szinte minden családban él a gyékényfonás-szövés gyakorlata, a generációk adják tovább a fortélyokat.
A Hagyományok Házában zajlott a zsűrizés, mindhárom kategóriában – ajándéktárgy, míves termék és mesterremek – hivatalos állami védjegyet kaptak a munkáim.” Mutatja is elegáns kenyereskosarait és parafatextillel kombinált modern nőitáska-kollekcióját. Abszolút kortárs darabok.
Fotó: Csatlós Norbert
Az évezredes tudás találkozik a mai kor igényeivel abban is, hogy saját webáruházat és workshopokat tart. Kisebbik lányával közös YouTube-csatornájuk van, az ÖKO KREATÍV KUCKÓ, bár egyelőre több az ötletük, mint az idejük – vallja be nevetve. „Idekerülve, a turisztikában dolgozva már láttam, az érkező csoportoknál igény van a valódi kézművességre. Három gyermekem születése után tudatosult bennem, hogy ez lesz az én területem. Szeretem és missziómnak tekintem az oktatást. Minden összefügg, végül is nem kerültem messze a turisztikától sem. A látogatók megnézik Hollókőt, és eljönnek a műhelybe, belekóstolnak e szép régi mesterségbe, miközben készíthetnek maguknak egy kis emléktárgyat.”
A nagyvilágban
Fotó: Csatlós Norbert
Tündét hallgatva feltűnik, szavaiban nyoma sincs a karakteres palóc magánhangzóknak, annál inkább a zalai ízű mássalhangzó- kapcsolatoknak. Na de hogy került egy zalai lány palócföldre? „Gyerekéveimet falun töltöttem, Murakeresztúron. Nagypapám erdész, apukám asztalos volt, nagyon szerettem a műhelyében játszani. Anyukám hímzett, kötött, horgolt, a családban mindenki kézműveskedett. Szerencsére nekünk még voltak az iskolában technikaóráink. Később egy rendezvényen megtetszett, mennyi mindent lehet a csuhéból készíteni.
Mindeközben marketing- és reklámterületen dolgozott, lakberendezést tanult, majd idegenforgalmi végzettséget szerzett, Hollókőn töltve turisztikai szakmai gyakorlatát a férjével együtt. „Akkoriban nyílt itt a Tourinform iroda, és helyben nem volt nyelveket beszélő, képzett szakember. Minket hívtak, így költöztünk Hollókőre. Pár éve közösségszervezőnek tanultam, aminek szintén hasznát veszem a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének alelnökeként.”
Szakmája sokfelé vitte a nagyvilágban. Pekingben többször járt a magyar kulturális napok keretében. A poznani kosárfonó fesztiválon 5 kontinens 116 nemzetének alkotóival találkozhatott. Az ősi mesterség közös alapjai mellett nálunk ismeretlen anyagokat, megoldásokat is látott. „A legizgalmasabb a dél-amerikai indián fonók munkája, élmény volt megcsodálni. A dubaji világkiállításon nekünk is sikerünk volt, mert a high-tech, technikai bravúrról, elektronikáról, a villódzó látványról szóló rendezvényen egyedül nálunk lehetett leülni, és kézzel alkotni. Ezt nagyon élvezték a látogatók.”
Oldalak: 12
