Törekszenek arra, hogy idényjellegű alapanyaggal dolgozzanak, különösen a zöldségfélék esetében. „Édesanyámnak a mai napig az átlagosnál háromszor nagyobb konyhakertje van, szeret benne dolgozni, aminek sok finom zöldség az eredménye, a krumplitól kezdve tavasszal a salátáig. A család őstermelői tevékenységét kihasználva a májusi őzbakszezonban onnan kapjuk az újhagymát, a hónapos retket, a fejes salátát, a petrezselyemzöldet.” Nagyon jó magánpékség üzemel a közeli faluban, Becsvölgyén, egész vadászszezonban onnan rendelik a pékárut, a kenyereket, a croissant-t, a baguette-tet. Zömében házi tojást kínálnak, a vendégek reggelinél nagyra értékelik a házi sonkát.
Fotó: Kiss Gergő
A zalai azt mondja, hogy a dödölle Zalából ered, a vasi ember pedig, hogy tőlük. Még nem hallottam, hogy ezt valaki eldöntötte volna. A szegények eledele lehetett valaha, mert nagyon egyszerű alapanyagok kellenek hozzá. Manapság viszont fénykorát éli, újra divatba jött. A hozzávalói pedig minden bizonnyal most is megtalálhatók a spájzban, elkészítéséhez ugyanis mindössze lisztre, krumplira, hagymára, zsiradékra és sóra van szükség. A másik ilyen krumpliból készült étel a krumpliprósza, ami csak sós lehet. A reszelt krumplis finomság gyorsan elkészíthető, könnyen variálható, a nagymamák konyháját idézi és a mai napig lenyűgöz.
Hatalmas hólyagok keletkeznek a tetején, kockára vágva, lekvárral, porcukorral tálalható. A tökös prósza spárgatökből készül, túrós, tejfölös ízvilágában olyan, mint a túrós rétes. Sokan nem ismerik, de azoknak a vendégeiknek, akik erre fogékonyak, elkészítik.
„Kísérletező kedvűek vagyunk, kevés olyan dolog van, amit a szakácskönyvből nézünk ki. Ha mégis megtesszük, a végén mindig a saját tapasztalat, ízvilág érvényesül. Különösen a testvérem nagyon kreatív. A munkamegosztás úgy alakult ki, hogy én fogadom a vendégeket, és inkább ő viszi a konyhát. Félszavakból is megértjük egymást, itt mindenki mindig tudja, mi a dolga. Ha a vendég olyat kér, amit még nem készítettünk, azt próbafőzés előzi meg” – meséli Erzsi. Ha elmennek egy étterembe, mindent megvizsgálnak, ami a tányérra kerül, igyekeznek kitalálni, milyen módon készülhetett.
Úgy gondolják, a környezet, a fogadtatás fontos egy vadász számára. Amikor megérkezik, érezze a törődést, hogy őt jókedvvel, mosolyogva fogadják a háziak.
