Leves és cukorka
A vadrózsa áltermése gyakorlatilag a természetben bárhol megtalálható. Teának a csitkenye szárítva, megfelelően tárolva bármeddig eltartható, feldolgozva pedig a lekvár, a szörp, a likőr, a bor, a borecet és a pálinka is kitűnő belőle. A tavaly őszi kőszegi Orsolya-napra (ez a térség legnagyobb gasztronómiai fesztiválja) az egyesület tagjai készítettek először csipkebogyólevest, óriási sikerrel.
„A recept nagyon egyszerű, és ha már kész lekvárból készítjük, akkor gyorsan elbűvölhetünk vele bárkit” – mondta Mayerné Irén, és már sorolta is a hozzávalókat.
Fotó: Csatlós Norbert
„A 3 dl lekvárt, ami nem olyan édes, beleöntjük egy lábasba és teszünk hozzá 3 dl vizet. 3-4 citromkarikával felfőzzük, ezzel szabályozhatjuk a sűrűségét és a pikáns ízét. A végén 0,5-1 dl tejföllel behabarjuk. A tetejére pirított napraforgót, tökmagot vagy diót szórhatunk.”
A csitkenyecukorkának is megvan a receptje, bár az egyesületben azt még nem csináltak. „A lekvárt mandulával dolgozzuk össze. Ebből a masszából egy csipkebogyószemet formázunk, és beleforgatjuk egy kis porcukorba. A végét belemártjuk egy pötty csokiba. Már próbaképpen készítettünk egy párat, de nagyon munkaigényes.”
Térjünk vissza egy kicsit az egyesületre. Mit jelent a tézsula? Nemescsónak jelenleg kicsivel több, mint 300 lakója van. A faluban már az őskorban is laktak, kőkorszaki és római kori emlékeket egyaránt találtak itt. A települést először 1248-ban Cho-ként említik. A 17-18. században vallási és oktatási központja volt a térségnek.
A Tézsula Egyesületből Szalmer Istvánné, Krály Rezsőné, Mayer Tiborné, Mayer Diána és Horváthné Nagy Viktória avatott be bennünket a csipkebogyó feldolgozásába
Fotó: Csatlós Norbert
Fotó: Csatlós Norbert
Célunk a településünk értékeinek felismerése és felkutatása, megőrzése és továbbítása az utókor számára. Sajnos egyre hosszabb tézsulára van szükség, mert egyre kevesebben emlékeznek a múltra, a fiatalságot pedig nehéz rávenni, hogy vegyen át a régi dolgokból” – magyarázta Mayerné Irén, miért is választották a Tézsula nevet.
Nemescsó területe nem tudta eltartani a lakóit, volt, akinek nem jutott föld. Az egyesület vezetőjének apja például – másokkal együtt – gyantacsapolóként dolgozott. Több család is az erdőből élt. Gyűjtötték a gombát, szamócát, a nyírfa levét. Akinek nem volt gyümölcsfája, kertje, az összeszedte a csipkebogyót, és főztek belőle többek között lekvárt. Sajnos sokan meghaltak már, de a tudás még él. Az egyesület ezt az értéket akarja továbbvinni. Baracklekvárt sokan készítenek, csitkenyét csak kevesen.
Fotó: Csatlós Norbert
Az ember kicsit olyan, mint az élősködő fagyöngy. Nekünk nagyobb szükségünk van a természetre, mint fordítva. Ott minden megtalálható, ami fontos: nyugalom, munka, egészség, élelmiszer.
Nemes Piroska
Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Oldalak: 12
