Az erdőszélek jellegzetes cserjéjének bogyója a szépségiparnak és a természetgyógyászatnak is fontos alapanyaga. Számos gyógyhatása ismert. csitkenye
Fotó: Csatlós Norbert
Csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, hecse(m)pecs, seggvakaró, bicske – valószínűleg kevés olyan növényünk van, amelynek ilyen sokféle elnevezése ismert a népnyelvben. De nemcsak a tájegységenként eltérő neve változatos, hanem bogyójának felhasználása is. A csipkebokor égőpiros álterméséből készült lekvárt, szörpöt bizonyára többen ismerik, szeretik és a csitkenyeteát is szívesen kortyolgatják.
Egy kis vasi falu, Nemescsó hagyományőrző egyesülete 10 éve célul tűzte ki, hogy nem engedi feledésbe merülni a régi jó dolgokat. A Tézsula, mert így hívják őket, nem csak komoly helytörténeti gyűjteményt gondoz, a tagok állandó szereplői a térség meghatározó gasztronómiai fesztiváljainak is. A csipkebogyóból lekvárt, pálinkát, ágyaspálinkát, bort, borecetet, likőrt, szörpöt, legújabban levest készítenek, hamarosan pedig egy mandulás csitkenyecukorkával állnak elő.
Fotó: Csatlós Norbert
A falu tűzoltószertára melletti egyesületi helyiségben, a szépen megterített asztalon láthatjuk az ízlésesen csomagolt csipkebogyó-készítményeket, miközben az egyesület tagjai a gyakorlatban is beavatnak minket a lekvár- és leveskészítés rejtelmeibe. Mayer Tiborné Irén, a Tézsula elnöke és szóvivője szerint a csitkenye feldolgozása igazi közösségi esemény, egy kisebb adag is legalább négy óra munkát igényel. Együtt gyűjtik be a környéken a bogyókat, aztán késsel levágják a két végét. Lekvárnak és szörpnek addig főzik, mint a babot, majd először paradicsompasszírozón, később szőrszitán nyomják át, hiszen sem héj, sem aszmag (ezek a tulajdonképpeni termések), sőt az azt körülölelő rengeteg szőr sem kerülhet bele a kevés cukorral ízesített masszába. Persze a szűrőkön fennmaradt anyag sem megy veszendőbe, cefre, majd pálinka lesz belőle.
Fotó: Csatlós Norbert
Régen a szegények eledele és gyógyszere volt a csipkebogyó. Akkor szedték, mikor a földeken a mezőgazdasági munkákat már befejezték, és főként azok gyűjtötték, akiknek nem volt saját gyümölcsfájuk. Egy-két kanál lekvár vagy a csipketea hatásos immunerősítő volt.
Fotó: Csatlós Norbert
Nem véletlenül nevezik a csipkebogyót az erdő aranyának, veszi át a szót Mayer Diána, aki édesanyja egyesületi hagyományőrző munkájában kozmetikusként és természetgyógyász-fitoterapeutaként vesz részt. A csitkenye nagyon sok aszkorbinsavat (C-vitamin) tartalmaz, emellett pektinekben, szerves savakban, flavonoidokban, A-, B-, K-, P-, E-vitaminokban is bővelkedik. Fokozza a szervezet ellenálló képességét, gyulladásgátló, enyhe vízhajtó, érfalvédő hatású, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, enyhíti a köszvény tüneteit, főzete oldja a húgy- és vesekövet.
Élvezeti és gyógyteát is lehet belőle készíteni. Ilyenkor 2 teáskanálnyi csipkebogyóhúst 2-3 dl hideg vízben áztatunk 8-10 órán keresztül. Ha 40 °C fölé melegítjük, elveszíti a vitamintartalmát. A tea nagyon finom, főleg mézzel és citrommal ízesítve, így gyermekek is szívesen fogyasztják.
Oldalak: 12
