Lapszemle

Vadat, halat egész évben

Soponyáról a legtöbb embernek a Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztivál jut az eszébe, amit idén már 16. alkalommal rendeztek meg az Ökoturisztikai Központ területén.

„A szezonális ételek is nagy hangsúllyal szerepelnek a kínálatunkban. A gombák az erdőgazdaság kezelésben lévő erdőkből származnak, de népszerű a medvehagyma is, amely az Ökoturisztikai Központ területén szedhető tavasszal, ezért is indítottuk el 2022-ben a Medvehagyma Fesztivált, ami sajnos idén a rossz időjárás miatt elmaradt. Készítettünk medvehagymás pogácsát, és olyan vadburgert, amelyhez medvehagyma alapú majonézt kínáltunk, a tárkonyos vadraguleveshez pedig medvehagymás burgonyagombócot szolgáltunk fel a látogatóknak.”

Vendégeik 75 százaléka visszatér, szilveszterre 10 évre előre lefoglalták a házat.

Fotó: Kiss Gergő

„Van olyan csapat, amely 16 éve jár hozzánk, velük szinte már baráti viszonyt ápolunk, mégsem tudom lebeszélni őket, hogy ne mindig ugyanazt kérjék: fácánhúslevest, vaddisznót vadasan, zsemlegombóccal, konfitált kacsacombot és házi rétest. Azt mondják, hogy ők kizárólag ezért jönnek” – meséli Sárközi Gyula, aki már 22 éve dolgozik a VADEX Mezőföldi Zrt.-nél, ebből 17 éve Soponyán.

Azért akadnak a különleges vendégkörből adódó kihívások. Járt náluk vadászni a spanyol király, rendszeresen rendeznek osztálytalálkozót hírességek számára, főztek már 1000-1200 főre ebédet egy családi napon, 6-8 óriási üstben is rotyogott már a vadétel. A legutóbbi Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztiválon 1200 adag étellel készültek a fogadásra várt vendégek, illetve a szállóvendégeik ellátásán kívül. A különböző nemzetiségű – francia, német, osztrák, arab – vadászvendégeket pedig különleges ételekkel próbálják megismertetni.

Nemzetközivé bővült

„A vadhús népszerűsítését tűztük a zászlónkra, amikor 16 éve megrendeztük az első Vadgasztronómiai Fesztivált, és mondhatom, megvalósult az elképzelésünk. Egyre több csapat méretteti meg magát, évek óta külföldről is érkeznek versenyzők” – magyarázta Sárközi Gyula, miért került a rendezvény nevébe a nemzetközi jelző. A látogatók száma is fokozatosan nő. Sokak számára ez az első lépés ahhoz, hogy megismerjék a hazai, nagy múltra visszatekintő vadászati kultúrát, és közelebb kerüljenek a vadhús fogyasztásához.

„A helyben kapott, szabadtűzön készített fogások a kezdetektől fogva nagyon ízletesek, ám ahogy múlnak az évek, még komolyabban veszik a feladatot a versenyző csapatok: nemcsak arra figyelnek, hogy ízletes ételeket készítsenek, hanem a tálalás is egyre igényesebb, ötletesebb. Márpedig a kóstolást a szemünk kezdi, és így tesz a főzőcsapatokat bíráló szakmai zsűri is.”

Fotó: Kiss Gergő

Soponya világhírű apróvadas terület volt és maradt: január-február hónapban huszonöt-harminc csoport érkezik fácánhajtásra. „Minden alkalommal kiviszünk egy egytálételt a 13-15 kilométerre vadászó vendégeknek, és helyben, újra felmelegítve szolgáljuk fel számukra. Ha több órát állnék a hidegben vagy a szakadó esőben, nekem is jólesne a forró babgulyás és a meleg pogácsa.”

A vadászházhoz egyre többen érkezek kerékpárral, és bár nincsenek bejelentkezve, őket is szívesen látják, ha csoportjuk van, kiültetik őket a teraszra. „Aki eltekert Fehérvárcsurgóról eddig, az megérdemel egy hideg italt” – mondja mosolyogva a konyhafőnök.

Sárközi Gyula le sem tagadhatja, hogy született vendéglátós. A VADEX Mezőföldi Zrt. előtt néhány évet Székesfehérváron dolgozott egy étteremben.

„Teljesen más főzni ott, ahol kiszámítható az idő, amikor elkezded, tudod, mikor fogod befejezni, a vadászházban viszont 24 órás a szolgálat. Amikor például a vadászvendégek meg szeretnék ünnepelni a terítéket, akkor nem mondhatjuk azt, hogy jó éjszakát kívánunk, és a hajnali négyes induláskor is jólesik a vadászoknak egy csésze meleg kávé.”

Sárközi Gyula nem felejtette el a szakmát, ha a szükség úgy hozza, mind a mai napig megfogja a fakanalat, beáll a konyhába. Ugyanakkor ott van Márti néni, akivel már 19 éve együtt dolgozik. „Nem kell megkóstolnom azt a fácánhúslevest, amit ő főz, mert az tökéletesen olyan, amilyennek lennie kell. Ugyanúgy megbízom a többi kollégámban is, mindenki maximálisan ellátja a feladatát, szerencsére a vadászháznál családias légkört alakítottunk ki.”

Receptek a következő oldalon!⇒

Forrás: A Mi Erdőnk