Sáfrány László és Sáfrány Szilvia paksi portája messziről hívogat. A faragott székelykapu, a dús levendulaágyás övezte kopjafa, a takaros fenyődeszka-kerítés mutatja, jó helyen járunk.
A háziak szívesen fogadnak, körbevezetnek az udvaron, ahol ebben a járvány sújtotta, télnyirbálta időszakban is a fa maradt a főszereplő.
A hidegben alvó, zöldjét vesztett kert dísze egy akácrönkökkel szegélyezett, épülő röpde, ahová most sünök kuckózták be magukat. Bundi, a befogadott szőrmók illedelmesen kísér, és farkcsóválva hallgatja, gazdái milyen jól együttműködnek erdészetekkel, nemzeti parkokkal, több állatkerttel, vadasparkkal, bajba jutott állatok mentőállomásaival.
Persze, mindennek története van. László barkácsoló hajlamait örökölte asztalos nagypapájától, aki maga építette a házát, és bele a bútorokat is. A mama meg kukoricacsuhéból fonta a hozzávalókat. A fiú kezdetben autószerelőnek állt, majd néhány év után, némi kallódás és egy erdélyi utazás hatására visszatért a fához. Egyedi, zsűrizett fajátékokat készített, amikkel óvodákat keresett fel. Így találkozott Szilvivel, aki kislány kora óta a parkerdőben töltötte a hétvégeket szüleivel, és felnőve, óvónőként már tudatosan kereste a környezeti nevelést célzó továbbképzéseket.
A férj gyarapodó fajátékaihoz a feleség pedagógiai tudása párosult. Ráadásul – ahogy nevetve mondják – egyikük kívülről, másikuk belülről ismerte a fát, ezért egymást is tanították. Remekül kiegészítik párjukat, így jött létre saját játszóházuk, az Ökocsiga 2006-ban.
A foglalkozásokon természetes anyagokat használtak, kezdetben zöld juhar és mogyorófa ágakat, szárított terméseket, amikből a gyerekekkel különféle járműveket és rovarokat állítottak össze. Volt, hogy több csoport is várakozott, és hogy ne unatkozzanak, amíg a többi gyerek barkácsol, ügyességi játékokat adtak nekik. Ezek száma is nőttön-nőtt, és idővel gazdag játéktár jött össze. Szilvi óvónői tapasztalata hozta az ötleteket, és maga is készített filcállatkákat, meg hozzájuk illő kiegészítőket. Ma már komplett gyerekhelyszíneket, nagy tereket is be tudnak rendezni.
Számos programjuk van, szerteágazó tevékenységükben élnek modern eszközökkel is –, mint a gokartpálya, vagy a QR-kódos játékok – de fő feladatuknak mégis a hagyományos népi életmód és a természet megismertetését tekintik. A fa és a gyapjúfilc alapanyag pedig nem maradhat el. Ezekből épült egyik legkedvesebb utazójátékuk, a kemencés parasztudvar is. A fából készült utazóládák kinyitva különböző játékokká változnak, megelevenítve a régi falusi élet feledésbe merülő világát. Kenyérsütő kemencével, sparhelttel, edényekkel, kolbászfüstölővel, kunyhóval, bográcsozóval, tyúklétrával, tyúkóllal, kotlóssal. És ez a gyerekméretű minivilág varázslatosan élethű, bejárható, felfedezhető és kipróbálható.
Utóbbit Szilvi kapta kerek születésnapjára a férjétől, mert sok nő ékszernek, ruhának örül – jegyzi meg –, de ő inkább erre vágyott.
A „malmok tudományába” amúgy is jól beleásták magukat, mikor a helyi erdei iskola egy malommakettet rendelt Lászlótól. Több példányban készítette el, és egyet megtartott, ez lett a későbbi utazó malommúzeum alapító darabja. Apróbb fahulladékokból pontos, méretarányos maketteket épített, amiknek külön érdekessége a részben nyitott tető. Így beleshetünk a malmok szerkezetébe, láthatjuk hogyan működött. A készlet bemutatja a főbb típusokat: szélmalom, patakmalom, hajómalom, szárazmalom.
Tehát ő foglalkozik az ártéri erdő élővilágával, a gazdálkodással, de még a hajómalmok bemutatásával is. És ott is kapóra jön az okos kis makett!
A kreatív páros nemcsak kicsiben épít. Otthonuk egy százéves, klasszikus, háromosztatú parasztház, amit korszerűsítettek, és saját stílusukban felújítottak. Megőrizték a gyönyörű fagerendázatot, széles boltívekkel összenyitották a tereket, és sok apró finomsággal tették meleggé, otthonossá. A berendezés ízlésről, manuális ügyességről vall. A míves-kecses cserépkályhát ismerősük padlásáról menekítették meg a kidobástól, a hangulatos álkandalló a feleség ötlete alapján a férj keze munkáját dicséri, csakúgy, mint a vastag falba süllyesztett, egyedi, fakeretes könyvespolc. Sok szép régi, kukába szánt bútort mentettek meg és újítottak már föl. Van hozzá szemük. Ők úgy mondják, tisztelik a tárgyak korát, és nem szeretnek eldobni semmit, ami az emberi kéz nyomát őrzi.
Eltette, mint azt a régi téglát is, amin látszik valakinek a belenyomódott ujja helye. Ilyenkor átérzi a kapcsolatot múlt és jelen között, olyan ez, mint a varázslat.
Hirtelen rázendít a sárgarigó a madaras faliórán, mi nevetünk, és benézünk Szilvi birodalmába, a varróműhelybe. Varrógép, textilek, cérnák, fiókok és dobozok regimentje, gyöngyök, fagolyók, spárgák befőttesüvegekben, gyapjúfilcek a szivárvány minden színében. Legjobban természet ihlette dolgokat szeret készíteni – mutatja az erdei állatgyűjteményt. Nyuszi, mókus, róka, egérkék, tündéri textilbábok. Karakteresek, humorosak. És persze a környezetük is megjelenik: gombák, faodú, barlang. De varrt vulkánt is filcből, mert melyik gyereknek ne volna otthon pár dínója! Ezek a figurák a játszóházak legnépszerűbb darabjai.
Megismertetik a gyerekeket a felhasznált anyagokkal, a figurák jelképezte állatokkal, beszélgetnek a madárvédelemről, a szelektív gyűjtésről, a környezet megóvásáról. Annak idején két fiukat is ebben a szellemben nevelték.
Nem meglepő, hogy erdei iskola minősítésük is van, és együtt dolgoznak más erdei iskolákkal. Kezdettől tagjai a Gyeregyalog.hu Egyesületnek, így a dél-dunántúli erdészetekkel is jó kapcsolatban vannak. A közös érdeklődésű csoportokban sok a barátjuk, mindig tudják, kihez forduljanak. Kölcsönösen tanulnak egymástól a jó hangulatú tematikus hétvégéken. Legutóbb megtanították a többieket papírt meríteni, ők maguk pedig a kenyérsütés fortélyait sajátították el.
Máskor tavasztól őszig tele a naptáruk: szabadtéri rendezvények, táborok, falunapok, családi napok – volt, hogy napjában több helyszínre is mentek. De azért most a bezártságban is feltalálják magukat, újfajta játékötleteket dolgoznak ki. Emellett László épp egy dizájnos fűrészgépet épít két régi Singer varrógépből, Szilvia pedig mesekönyvet ír. Témája a természetvédelem egy manó szemével. Kicsiknek szól, hiszen minél korábban kell elkezdeni a természet megismertetését, és akkor a gyerek felnőve szeretni fogja, és ha szereti, védeni is fogja a környezetét.
Sándor Mária