A jellemzően őshonos keménylombos fafajok – főként cseresek – alkotta erdőtársulások három egymással szomszédos erdőtömbben, a Súri-Bakonyalja és a Vértesalji-dombság kistájakban találhatók, míg a Győr-Tatai-teraszvidéken, Kisbértől Komáromig a leginkább kultúrerdők alkotta faállományok elszórtan, mezőgazdasági területek közé ékelődnek be.
A Vértes- és Bakonyalján a természetközeli erdőfenntartásé a főszerep. Alapvető cél az állományok természetes úton történő felújítása, azok elegyességének fokozása. A magas kőris hajtáspusztulása már végig söpört a dombvidéki területeken, a kárfelszámolási munkák javarészt befejeződtek. Napjainkban jelentős gondot okoz a térség fenyveseinek gyors ütemű leromlása, ezért a pusztuló állományok szerkezet-átalakítása és a faanyag értékének mentése fontos feladat.
Fotó: Boglári Zoltán
Átalakuló faállomány
A kisalföldi – jellemzően gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkező – területeken főként kultúrerdők fordulnak elő, melyeket az 1800-as évek második felétől az 1990-es évek közepéig telepítettek. Az erdőtelepítéseket – a klímaváltozást várhatóan jól tűrő fafajokkal – tovább végzik, ezzel növelve hazánk erdősültségét. Az átalakuló éghajlatnak köszönhetően a térség mindinkább a sztyeppklíma jegyeit hordozza, amely főként erdőművelési gondokat okoz, de egyes területrészeken sajnálatos következménye az idegenhonos, intenzíven terjedő fafajok nagymérvű térnyerése.
A térség meghatározó állományai a cseresek
Fotó: Boglári Zoltán
„A legnagyobb területet a cseresek (46%) foglalnak el, ezen túl az akácosok (17%), egyéb keménylombos állományok (14%) aránya meghatározó, továbbá egyéb lágylombos (7%) és a fenyőállományok (7%) kapnak szerepet. A kitermelt választékok túlnyomó része tűzifa és energetikai célú alapanyag, az iparifa nagy része kisebb értékű termék, jellemzően rostfa, papírfa” – sorolja Laki Balázs, a Síkvidéki Erdészeti Igazgatóság vezetője.
Az erdészet vadászterületén a muflon kivételével minden hazai nagyvadfaj megtalálható. A vaddisznó száma változó, minősége átlagos. A gímszarvas csak egyes területrészeken van jelen állandó jelleggel. Trófeatömege közepes, jellemzően 6-8 kilogramm. Az őzállomány gyenge minőségű, pontosan nem ismert okok miatt egyre kisebb, a dámállomány azonban kiemelkedő minőségű.
Az igazgatóság területe a természetbe vágyók számára eddig kevésbé ismert, de talán ebben rejlik a romantikája is. Alig szeli át túraútvonal, a maga egyszerűségében szép és barátságos vidék, az ott élő emberekkel, a természet apró csodáival, melyek nem ígérnek sokat, de annál többet adnak annak, aki hajlandó az időt rászánni és felfedezni. Kevesen tudják, hogy nemzetünk néhány jelentős alakja is e vidékről származik.
Vélhetően az egykori sáncrendszerre a 20. század elején telepített géppuskaállás
Fotó: Boglári Zoltán
