Hosszú az út
Selmecbányától 289 kilométerre van Nyíregyháza. Mai szemmel nézve nem is olyan messze, az utazás nem sokkal több 4 óránál. De hogy jön ide Selmec? Ha elég ideig hallgatunk egy erdészt anekdotázni, előbb-utóbb elhagyja a száját a Selmec neve. Ugyanis azon a helyen ringott a magyar erdész szakma bölcsője. Az erdész szakma szükségessége, az erdőgazdálkodás iránti igény szorosan összefüggött a bányászati tevékenységgel. Selmecbányán 1735-ben a kor egyik legjelentősebb arany- és ezüstbányája mellett kezdődött a bányászok képzése. A bányák táróinak és aknáinak építéséhez, a kőzet kitermeléséhez, a jövesztéshez elengedhetetlenül szükség volt a faanyagra. A bányák körül hamar elfogytak az erdők, ezért kezdetben tantárgyként kezdték oktatni az erdőgazdálkodást a bányamérnököknek.
Ágastapló partnerfa, hagyásfának kijelölve
Fotó: Nyírerdő
Az írók Ádámtól és Évától, az erdészek Selmectől szokták kezdeni mondókájukat. A fő üzenet az, hogy az erdészek mindig az erdő javát szolgálják úgy, hogy megfeleljenek a társadalmi igényeknek, azokat kielégítsék. Nyíregyháza területe már a honfoglalás körül lakott volt, 1209-ben említik először Nyír falut, Nyíregyháza elődjét. A tavakkal, mocsarakkal szegélyezett erdő fő szerepe valószínűleg a védelem volt a széltől, ellentől. A népesség növekedésével egyre nagyobb lett a szükséglet a faanyagra, a környék innen szerezte be tűzifáját és az épületekhez az alapanyagot. Ezért a területet felosztották, szabályos időközönként letarolták, és az erdőt sarjaztatták. Egészen 1929-ig kezelték vagy inkább használták ilyen módon a Nyíregyházi erdőt. Amikor azonban a Sóstói-erdő megnevezés kezdett elterjedni, valami megváltozott. Nem a fa lett az elsődleges termék, hanem maga az erdő. Fontosabbá vált, hogy a fürdő környékén szép táj fogadja a látogatókat.
Játszótér az erdő központi részén
Fotó: Nyírerdő
Az erdő hármas szerepe
Meglepő helyen megjelenő újulat II.
Fotó: Nyírerdő
A szántás, vetés, aratás helyett 1972 óta védelmi, közjóléti, gazdasági szerepet töltenek be az erdők, ám ezek aránya területenként változik. A Sóstói-erdő esetében az első kettő igencsak nagy részét képezi az egésznek. A Nyíregyházi Erdészet kezelésében álló 277 hektár az egység területének mindössze az 5 százaléka. Az ide irányuló szakmai fókusz, eszköz és forrás azonban ennek az aránynak a többszöröse.
Eleink idegenhonos fafajokkal erdősítettek a parkerdei igényeknek megfelelően. A vágáskorokat ciklusról ciklusra emelték, hogy megakadályozzák a véghasználatokat, vagy éppen egy-egy erdőrészlet fiatalodott pár évet a kimutatásokban ugyanezen okból. A kiépült vasút és közút több részre darabolta az amúgy sem túlságosan terjedelmes erdőtestet, amely ökológiai szempontból igencsak hátrányos: gépjármű-közlekedés és azok apró áldozatai, hulladék-, fény- és zajszennyezés, terjedési folyosója mindenféle invazív élőlénynek, és sorolhatnánk hosszasan az ezzel járó gondokat.
Szabadtéri oktatóterem
Fotó: Nyírerdő
