„Sok ügyes szakember van, én talán annyival adok többet, hogy szívemet, lelkemet beleteszem. Akad, amit életemben először látok, de meg tudom csinálni, megkapom föntről az ihletet, hogyan nyúljak hozzá. Ezt nem lehet könyvből megtanulni. A Jóisten ad hozzá erőt.” Mielőtt hozzákezd egy régi tárgy gyógyításához, fohászkodik a hajdani mesterhez is, aki valaha készítette. Engedélyt kér tőle, hogy kezébe vehesse a munkáját. A nagy elődöket pedig végtelenül tiszteli. „Volt szerencsém a Vatikánban dolgozni, és csak ámultam, hogy ott mi van. Szeretném a régi mesterek, művészek tudásának csak a töredékét is megtanulni, mert amit ők alkottak, az hihetetlen. Példaképeim, Leonardo, Michelangelo művei isteni alkotások.”
Fotó: Csatlós Norbert
De Árpád nemcsak a fennkölt régiókban jár. Ki-kilátogat az Ecseri piacra is, ahol az árusok ugratják, kérdezgetik a portékájukról. Ő pedig megmondja, melyik bútor eredeti, milyen korból, stílusból való, és melyik az utánzat. „Egyszer Párizsban okoztam egy kisebb botrányt, mikor elvittek árverésre, és észrevettem, hogy az egyik kikiáltási tárgy, egy boulle garnitúra nem eredeti. Fölálltam, kértem vizsgálják meg, mert hamis. Nekem adtak igazat. Attól fogva hívtak ide-oda a licitálók.”
Emlék- és gyerekmentés
Műhelyfotó
Miközben XIV. Lajos, Ferenc József, Ady Endre asztalát restaurálja, nem veti meg a hétköznapi emberek régiségeit sem. Becsüli a tárgyak érzelmi értékét. Ha valaki hoz egy kedves régi darabot, amit más nem vállal el, mert nem éri meg anyagilag, ő rendbe teszi. „Visszaadom az emlékeket. Ha van magának egy kasztnija, amit a dédmamától örökölt, és emlékek fűződnek hozzá, én visszaforgatom az időt. Nekem ez fontos.
Ezért szervez ingyen asztalos táborokat negyedszázada szegény sorsú és állami gondozott gyereknek. Ő maga soha nem táborozhatott, és tudja, vannak ma is gyerekek, akik a falujuk szélén túl se jártak még. „Eddig 9620 gyereket tudtam elvinni nyaralni, ahol élményeket kaptak, belekóstolhattak a szakmába, faragtak, intarziáztak, sportolhattak, ami nekem is az életem része a mai napig. Szeretném megértetni velük, milyen fontos, hogy tanuljanak, szerezzenek egy jó kétkezi szakmát, ne a segélyt várják. Munkából tisztességgel megélhetnek, családban föl tudják nevelni a gyereküket.” Büszke rá, hogy a gyermekotthonnak helyt adó somogyvári Széchenyi-kastélyt állami gondozottakkal újította fel. A lépcsőház gyönyörű lett, a gyerekek pedig örömmel dolgoztak. Nívódíjat kaptak rá, de legnagyobb eredménynek azt tekinti, hogy a fiatalok közül sokan jó szakemberek lettek. Van, aki azóta már Olaszországban díszítőfestő, van, aki asztalos, van, ki itthon, ki Londonban, ki Párizsban tanul. „Küldik a képeket, köszönik a segítséget, de nem nekem kell meghálálniuk, az a lényeg, hogy majd ők is próbáljanak tenni a saját környezetükben a szegénység, az elkallódás ellen. ”
Műhelyfotó
Így készült el a két pápai címer, egy faragás, és egy intarzia Ferenc pápának. Így született meg a nagyméretű, 3 méter hosszú, 110 centi magas, 200 éves, nemes szlavón tölgyből faragott magyar címer, amelyért nem fogadott el honoráriumot, mert felajánlotta 15 millió magyar embernek, a cigány embereknek és az országának hálából, amiért fölnevelte. A címert tartó mosolygó angyalok arcát a lányáról és a fiáról mintázta.
