Lapszemle

Domb- és síkvidék összefonódásában

A Vérteserdő Zrt. Síkvidéki Erdészeti Igazgatósága a Dunántúli-középhegység és a Kisalföld találkozásánál gazdálkodik rendkívül változatos termőhelyeken.

Erőd erdő

Az igazgatóság északi részén lévő erdőtömb egészen a Duna-partig húzódik. Történelmi tájakon találja magát az idelátogató, a rómaiak óta stratégiai hely. A napóleoni háborúk után döntötték el Bécsben, hogy Komárom és környéke legyen a Monarchia leginkább megerősített katonai objektuma. Tulajdonképpen nem is egy erődről, hanem egész „erőd-erdőről” beszélhetünk. Több ütemben igazi erődrendszer épült ki. A legnagyobb a Monostori, de igencsak impozáns – utalva alaprajzára – a Csillagerőd is.

Csatka búcsújáróhely

Csatka búcsújáróhely
Fotó: Tarjáni Antal

„A Komáromot délről védő Igmándi Erődnek erdészeti vonatkozása is van. A körülötte levő sáncrendszert erdősávokkal fedezték. Csémtől Komárom felé haladva láthatunk két bunkert. Mai tudásunk szerint a 20. század elején épültek, és a második világháborúban géppuskafészek volt bennük. De egyes kutatások szerint nem kizárt, hogy hasonló megerősített állásokat már az 1850-es években is építettek a területen az erődrendszer védelmében.”

Ezen területekhez köthető a fehér akác első magyarországi ültetése is. A Bábolnai Ménesbirtok udvarán található Közép-Európa egyik legidősebb akác matuzsáleme. Azt is tudjuk, hogy

Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnok, aki a világháborút követően nem térhetett haza, Egyiptomba menekülve a királyi ménes vezetőjeként a Szahara homokjának megkötésénél is kísérletezett akácültetéssel.

Pepikert

Mária-kép a Bíró-réten lévő öreg tölgyodvában

Mária-kép a Bíró-réten lévő öreg tölgy odvában
Fotó: Boglári Zoltán

Kedves és kultikus helye az erdészetnek a Pepikert, a nagybéri erdőtömb gyöngyszeme. Kezdetben egy sással benőtt erdei tó volt, partján melegedő bódéval az erdei munkások számára. Az 1970-es években Frey Antal, az akkori Kisbéri Erdészet vezetője gondolta, hogy a hely többet érdemel, s megkezdődött a terület megújítása. A kis tóra gátat létesítettek, kikotorták, a melegedő bódé helyére az erdészek összefogásával egy nagyobb építmény került, amit az 1980-as években az akkori Műszaki Erdészet segítségével téglaépület váltott fel. Számos társasági rendezvény, trófeaszemle, erdei iskolai program színhelye. Az épület előtt felállított kopjafán – Mák József nyugalmazott erdészeti igazgató kezdeményezésére – az 1950-es évektől az erdészetnél dolgozó, elhunyt erdész kollégák nevei olvashatók.

A Pepikert név eredete kicsit a múlt ködébe veszett, de gyaníthatóan a tó köré telepített állományokra utal, melyek közt fenyő- és lombos fajok váltakoznak, viszonylag kis területen, mintha egy pepita mintás, nagy „terítő” lenne.
A Vérteserdő Zrt. Síkvidéki ErdészetiIgazgatóságának ikonikus épülete

A Vérteserdő Zrt. Síkvidéki Erdészeti Igazgatóságának ikonikus épülete
Fotó: Boglári Zoltán

Kisbéri Királyi Magyar Ménes

A Síkvidéki Erdészeti Igazgatóság jelenlegi épülete egy ikonikus épületkomplexum része. Az 1853-ban Kisbéren Ferenc József császár által létrehozott katonai ménes a Batthyány-család 1848/49-es forradalom és szabadságharc után elkobzott birtokain kezdte meg működését. Ott született 1873-ban az a Kisbér nevű angol telivér, mely hároméves korában Angliában megnyerte az Epsomi Derby-t és Párizsban a Grand Prix de Paris-t.

A Pepikertben kopjafán olvashatóaz elhunyt kisbéri erdészek neve

A Pepikertben kopjafán olvasható az elhunyt kisbéri erdészek neve
Fotó: Boglári Zoltán

Egy évvel később, 1874-ben szintén a Kisbéri Királyi Magyar Ménesben született az 54 versenyben veretlen Kincsem.

Ötéves pályafutása alatt 200 ezer forint nyereményt (160 kilogramm arany 1879-ben) hozott gazdájának. A ménes gazdasági hátterét a környező településeken és pusztákon (11 ezer hold) elterülő ménesbirtok biztosította: szántóföld, rét, legelő, gyümölcsös, halastavak, ebből az erdő 1900 hektár volt. Az épületek egy részében működik ma az erdészet is. Az irodaépület az 1950-es években került állami tulajdonba, az akkor még jogilag önálló Kisbéri Erdőgazdasághoz.

„A sikeres versenyistállók mellett az 1960-as évekig három erdészeti fogatüzem is működött, az erdészet tán legszebb fekvésű területén, Feketevízpusztán, Nagybérpusztán és Rédén. A lovakat többnyire a faanyagutak mellé és rakodókra kiközelítésére használták. Fokozatosan vették át szerepüket az erdészeti gépek” – teszi hozzá Laki Balázs.

Forrás: A Mi Erdőnk