Agyagkéregben, töltve
Ezzel még nem ért véget különleges gasztro utazásunk, hiszen közben a sárközi sárban sült kárász is készülőben volt. Kell hozzá kevés agyag, vagy akár helyből vett sár szénával összegyúrva, mintha vályogtéglát készítenénk. Ha széna nélkül tapasztanánk, berepedezne, szétégne a kéreg, és a nagy repedéseken bekúszna a forróság, ami elszenesítené a halat.
Érdemes kipróbálni akár kilós ponttyal is.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
„Nem pikkelyezzük le az agyagban sült halat, mert az és a hal bőre óvja meg a húst. Magas hőfokú tűzbe rakom, és akkor kell átfordítani, amikor a színe a kiégetett cserépedényhez kezd hasonlítani, vagy kicsit kormolódik, nagyjából 20-25 perc múlva.
– szaladt előre mondandójával a szakember. Még a tapasztás előtt megtölti a hasüreget. Az egyikbe sózott, apróra vágott, illetve karikára metélt vöröshagyma került borssal és szalonnával. A másikba héjastól apróra kockázott bio citromot tett, amit fokhagymával és olívaolajjal kevert össze. Mindkettő jól illik a halhoz. Rézdróttal varrta be a megtöltött hasüreget, hátulról kezdve, pelenkaöltéssel. A megpárolódott töltelék szolgál majd a finom sült, főtt halhús mellé köretnek.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
„Ez a titkos töltelék; kislányaim jobban díjazzák a citromost, mint a hagymás-szalonnásat. Szerintem pedig úgy az igazi, hogy mindkettőből legyen az asztalon” – nyugtázta Kertai László. A parázsból kiemelt égetett agyagformákat sorba rendezte az erdei padon, hogy egy balta fokával kiszabadítsa belőle az illatozó kárászokat. Mondhatom, látványnak sem volt utolsó, az íze pedig semmivel össze nem hasonlítható.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
