Mielőtt Pannitól megismertük a bikfa galuska történetét, készítését, Gál László arra hívta fel a figyelmet, hogy nem mindegyik agyagedény bírja, ha közvetlenül láng éri. Mindez függ az agyagtípustól és az égetéstől. Többfélével is próbálkozott, de az igazira a Mecsekben, Kárász településen, Mezei Ottó keramikusnál lelt. Többször főzött benne szabad tűzön, kemencében, gázlángon is, egyiknél sem sérült. Leveses jellegű ételek készülnek benne, ideértve a töltött káposztát, a babgulyást, a babos fogásokat és a húslevest is. A laposabb, tepsi jellegű agyagedényekben sütni is lehet a kemencében. Az anyagedényt nem kell forgatni, ráteszi a tűzre, 10 percenként dob rá egy-két apró fadarabot. Egy dologhoz kell hozzászokni, füstös lesz az ember, de ez az erdőben természetesnek tűnik.
Népszerű kirándulóhely
Az erdős vidék számtalan látnivalót rejteget a túraútvonalakon kívül is, ilyen a Wosinsky-sánc, az őskori földvár, vagy a közeli Papdi-kápolna, amit szintén a török időben eltűnt település emlékére emeltek. Népszerű kirándulóhely, madármegfigyelő toronnyal, magas padlós ösvénnyel, ahová Lengyel-Annafürdőről mindig lejönnek a csoportok, és természetismereti foglalkozásokat is tartanak.
Rizs helyett kukoricadara
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
De mitől is bikfa a galuska? Az átlagember ma rizzsel készíti a töltött káposztát, a székelyek viszont kukoricadarával, és annak is a durvább részével. Amikor ledarálták a kukoricát, külön szitálták az aprót puliszkának, a nagyját a galuskához, ezt tették félre, s került a káposztába.
Ne tévesszen meg senkit, megfőzve puha és finom lesz.
A székelyek azzal főztek, amit találtak, rizst nem termeltek, így azt kukoricával kellett pótolni.
„Nálunk ez a galuska, így hívjuk, sokat főzzük, szeretjük is. Erdélyországban hús helyett készült füstölt szalonnával. Nem voltak hűtőszekrények, hogy elrakják a húst, hanem felfüstölték a disznóféleségeket, levágtak egy darab szalonnát, ledarálták, hagymát pirítottak, kukoricadarát adtak hozzá, paprika nélkül, mert az sem igen volt. Ott fehér volt a kolbász, a töltött káposzta” – mesélte Pál Ferencné Panni.
Savanyították a káposztát, nem azt mondták, hogy kádban, hanem nagy cseberben. A káposztát lefájolják, azaz levágják a vastagabb részt, majd átöblítik. A töltelékbe kerül a kukoricadara, a darálthús, a füstölt szalonna és a pirított hagyma, és ízlés szerint bors, fűszerpaprika. Az edény alját a káposztának a szikjával, vagyis az összeaprított torzsával terítik be. A lefájolt káposztába beleteszik a tölteléket, és szép sorban belerakják. Csombort, kaprot adnak hozzá.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
„Az agyagedényt meleg vízzel kell felönteni. Ha hideg a víz, annyira megszívja magát a dara, hogy nem lesz jó az íze. Főzni kell 2-3 óráig, különben a bikfa galuska nem fog megpuhulni. Keményebb étel, de ha bőven van hozzá zsiradék, az meglazítja” – hívta fel a figyelmet, hogy a csombor kedvelt fűszernövény, a kertjében nagyon sok terem, egész Hőgyészt ellátja vele.
Ezt felfüstölik, ugyanúgy, mint a szalámit vagy a kolbászt, három-négy hét múlva már lehet használni. Ez a sonka elődje. Mert a sonka hat hétig áll a sóban, ahhoz nem lehet nyúlni, utána fölkerül a füstre, de csak nyáron szokták megvágni. Ha korábban szükség lenne füstölt árura az ételbe, a krumplilevesbe, a csihánlevesbe (csalánleves), akár a lucernalevesbe, ezt használják. A hájszélyes kerül a káposzta közé és adja meg a füstölt ízt.
