Eljártunk a kollégákkal vigasságokba, mulatni, néha talán még többet is, mint amit a feleségem jó szemmel nézett, mondhatom, habzsoltuk az élet korábban még nem tapasztalt oldalát” – gondolt vissza vidáman a lábodi emlékekre.
Később, 1968-ban azonban a Segesdi Erdészet elcsábította azzal, hogy erdőművelési műszaki vezetői állást ajánlott. Nem szívesen váltott, azonban szerződéskötéskor kiderült, hogy ugyanúgy fahasználati műszaki vezető munkakörbe alkalmazzák, mint Lábodon.
Édesapja egész erdészpályáját az Iharosi Erdészetnél töltve 1970-ben nyugdíjba vonult, lakhelyét megörökölte Fenyvesi István, aki 1978-ig fahasználati műszaki vezetőként dolgozott, majd az erdőgazdaság központjába ajánlottak neki munkát.
Ifj. Fenyvesi István a lábodi óvodát többször kerülte, az erdészetvezetővel az akkori szolgálati járművén, lovas hintóval járta az erdőt. A család Iharosba költözésével ott járta ki az elemit, majd édesapját követve ő is Sopronban végzett erdész technikusként. Büszke arra, hogy olyan évfolyamba járhatott, amikor a szakma legemblematikusabb tanárai oktattak, például dr. Firbás Oszkár vagy éppen dr. Jereb Ottó. „Soproni diáknak lenni egy életérzés, amely az embert élete végéig elkíséri” – vallja ifj. Fenyvesi István.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
Gyakorlati időszakát 1979-ben a Tapsonyi Erdészetnél kezdte, majd kerületvezető erdész pozícióba került. A ’82–83-as katonai szolgálat után a Zselici Erdészet kerületvezető erdésze lett, a termelési és szállítási folyamatok szervezése tartozott feladatai közé. 1988-ban ő is bekerült az erdőgazdaság központjába, ahol erdőművelési előadóként, majd erődművelési felügyelőként dolgozott, 1991-től pedig egészen napjainkig a Kaposvári Erdészet kerületvezető erdészeként tevékenykedik. A vadászati feladatok mellett büszke azokra az eltelepített, gyenge termőképességű területeken létrehozott erdőkre, melyek ma már gyérítési korba értek.
– ismertette a legifjabb István, miként vall az erdőgazdálkodásról, akinek három lánya közül egyik sem választotta az erdész szakmát. A veje azonban az övével szomszédos erdőkerületet gondozza, így szegről-végről folytatódik a Fenyvesi család fáradhatatlan és kiváló szakmai munkája Somogy erdeiben.
Oldalak: 12
