A Zselicben található ezüsthársas bükkösök egy szeletét erdőrezervátummá nyilvánították 2000-ben azzal a céllal, hogy megóvják ezt a különleges ökoszisztémát, és ne zavarja semmi a természeti folyamatokat. Őserdő jellegéből adódóan, több ritka faj otthona, és tudományos kutatásokat is végeznek benne.
Számos védett és fokozottan védett növény- és állatfajnak ad otthont, például különféle denevéreknek, ritka madár-, valamint védett rovarfajoknak. A Ropolyi-erdőben végzett egyetemi és kutatóintézeti vizsgálatok és azok publikálása hozzájárulnak az erdei ökoszisztémák működésének jobb megismeréséhez.
Uralkodó fafaja a bükk
A csaknem 60 hektáros magterülete és a körülötte található mintegy 200 hektáros védőzóna olyan különleges növénytársulásokat foglal magába, amelyek évszázadokat átívelően képesek voltak alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez. A fafajösszetétel azonban nem teljesen tükrözi a Zselic tájának természetes állapotát, hiszen a Ropolyi-erdőben a bükk jelentős túlsúlyban van, a rezervátum magterületén a teljes terület 60 százalékát át elfoglalja. A hárs a második legelterjedtebb fafaj, míg a tölgy, cser és gyertyán csupán elvétve található meg.
Az idősebb fák nemcsak a természetes erdei dinamika szempontjából fontosak, hanem a biodiverzitás megőrzésében is kulcsszerepet játszanak.
Természetes okai is vannak a bükk túlsúlyának a Ropolyi-erdőben: árnytűrő képességével és hosszú élettartamával könnyen kiszorítja a többi fafajt, és kialakítja saját ökoszisztémáját. A Zselicben azonban a bükk jelenléte különlegességnek számít, hiszen a fafaj ezen a vidéken extrazonálisan fordul elő. Ez azt jelenti, hogy nem a természetes klímájában él, de a zselici mély termőrétegű barna erdőtalajnak és az országos átlagnál több csapadékmennyiségnek köszönhetően megtalálta életfeltételeit.
Az egyre szárazabb nyarak, a csökkenő éves csapadékmennyiség és a növekvő hőmérséklet komolyan veszélyeztetik a bükkös állományokat. A Zselicben dolgozó erdészeknek így kiemelt feladata a faj megőrzése.
Oldalak: 12
