Mindezektől függetlenül akkor sem szükséges megijedni, ha mégis szemben találjuk magunkat egy vaddal. Legfontosabb teendők ilyen helyzetben, hogy ne menjünk közelebb hozzá. Szinte biztos, hogy el fog iszkolni.
Baj akkor fordulat elő, ha a vaddisznót például zárt térben sarokba szorítjuk: megpróbál majd menekülni, és közben akaratlanul is felboríthat bennünket, sérülést okozhat nekünk.
Miután éppen ezekben a hetekben születnek meg a kismalacok, különösen aktuális információ, hogy a vaddisznó esetében klasszikus veszélyforrás a anyakoca, mivel különösen jó szülő, ugyanakkor ha a helyzet úgy hozza, nagyon goromba jószág. Soha ne próbáljuk megsimogatni a kicsiket: amint elkezdenek visítani, az anyjuk nekiáll „intézkedni” és mi csak a jó szerencsében bízhatunk, hogy épp bőrrel megússzuk.
Fotó: Freepik
A tavasz és a kellemes, napos időjárás sokak kedvét meghozta a kirándulásokhoz, ám itt sem árt néhány egyszerű szabályt betartani annak érdekében, hogy a természetben töltött órák kellemetlenségekről mentesek legyenek.
Abban az esetben, ha szarvasfélék kicsinyeit látnánk meg kirándulás közben – gidákat, borjakat –, hagyjuk ott, ahol találtuk, sőt ne is menjünk közel. Valószínűleg azért tudjuk megközelíteni, mert még annyira fiatal, hogy nem tud elmenekülni. Az egyetlen védekezési eszköze a rejtőzködés, próbálva úgy tenni, mintha ott sem lenne. Nem beteg, nem hagyta örökre magára az anyja. Ne sétáljuk körbe és még véletlenül se nyúljunk hozzá, mert azzal ott hagyjuk a szagunkat. A gidákat nem gondozza tovább az anyjuk, ha idegen illatot érez rajtuk.
Fotó: Freepik
Szintén a kirándulásoz kapcsolódnak a kutyasétáltatás szabályai, amikről még mindig nem tudunk eleget beszélni. A Szabálysértési törvény írja elő a póráz használatát. Ez a gazda és az eb közös érdeke. Vegyük egy példát: a kutya elszalad, és magára haragítja a vaddisznó kocát. Az elkezdi kergetni, négylábú társunk visszarohan hozzánk, egyenesen elvezetve hozzánk a veszélyt. Kevésbé ismert tény, hogy amennyiben a vadat üldöző kutyát lát a vadász, lehetősége van elejteni. Jó érzésű emberek, kutyatartók lévén viszont ezzel nagyon ritkán élnek. A statisztika szerint, évente 2-2,5 ezer ebet ejtenek el így, míg állatvédő szervezetek becslései szerint százezres a nagyságrendje a befogatlan kóboroknak – és ebbe a számba az elkóborló, „önsétáltató” gazdások még nem tartoznak bele.
Fotó: Mizsei Károly
A természet törvényeit tiszteletben tartva, és némi előzékenységet gyakorolva tehát biztosítható a békés egymás mellett élés. Az írott és íratlan szabályokhoz igazodva elférünk mindannyian az erőben.
A podcast további részében beszélünk arról, kit érdemes értesíteni vadészleléskor; milyen felelősségi- és hatásköre van egy vadásznak adott szituációk megoldásában – lévén sok esetben csak tüneti kezelésről, mintsem a probléma okának megszüntetéséről beszélünk – és utána járunk, vajon a városiasodás egyenes ági következménye-e az egyre gyakoribb vadgázolás. Végül, de nem utolsó sorban rátérünk a széles kört foglalkoztató nagy kérdésre: lőni vagy nem lőni?
Oldalak: 12
