Hírek

Városi vadak nyomában

Táguló agglomeráció, szűkülő vad élőhelyek: a XXI. századi urbanizáció egyik legnagyobb dilemmája a természet és az ember elharapódzni látszó küzdelme. Utána járunk, miként teremthető egyensúly a városok fejlődése és a diverzitás védelme között.

Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa csatlakozott hozzám az MMG DIREKT stúdiójában, aki visszatérő szakértőnk, hiszen Vadászúton sorozatunk III. epizódjában (A vadászat a vadgazdálkodás eszköze) Varga Tibor vendégeként osztotta meg értékes tapasztalatait.

Véleménye szerint, amellett, hogy a probléma az elmúlt években valóban erősödő tendenciát mutat, korántsem új keletű, csak a térfigyelő és fedélzeti kameráknak, illetve a digitális világ fejlődésének köszönhetően sokkal többet látunk, hallunk róla. Mindenkinek a zsebében ott lapul a telefon, amivel ha vadat lát, percek alatt rögzíthet egy képet, videót, és már töltheti is fel a közösségi felületekre.

A másik tényező, amely miatt nagyobb visszhangot válthatnak ki ezek az esetek, mint korábban, az, hogy alacsonyabb lett az emberek ingerküszöbe. Régen sokkal természetesebben élték meg az állatok közelségét.

A rókák már évtizedekkel ezelőtt is bejártak a baromfiudvarokba, ahogyan arról Fekete István Vuk című regényében is olvashatunk. Habár bosszúságot okoztak, a gazdák inkább magukra haragudtak, amiért nem erősítették meg kellőképpen a kerítést, és a helyzetből okulva legközelebb megpróbálták kint tartani a ragadozókat.

Fotó: Freepik

A leginkább fókuszba kerülő állatfajok a lakott területen megjelenők közül azok, amelyek valamiféle konfliktust generálnak. Ez lehet kisebb léptékű, mint a dolmányos varjak esetében, amelyek előszeretettel szedik ki a szemetet a kukákból vagy támadnak költési időszakban a járókelőkre. Egyes madarak – mint a cinegék, galambok – ilyen mértékben sem zavaróak sőt, még örülnek is jelenlétüknek  a városlakók. Ellenben a rókák, vaddisznók már csak tisztes távolságról érdekesek, rokonszenvesek: anyagi kárt tudnak okozni vagy akár terjeszthetnek betegségeket is.

Sűrűn hangoztatott állítás a közbeszédben, hogy mi költöztünk az ő területükre, ennélfogva nekünk kell alkalmazkodnunk hozzájuk és tennünk azért, hogy az esetleges kellemetlenségeket minimalizálni tudjuk, mind az egyén, mind a közösség szintjén. A helyzet azonban korántsem ennyire fekete-fehér.

Fotó: Freepik

Az igaz, hogy a városok ott fekszenek, ahol évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt még természetes élőhelyek voltak, a folyamathoz, ami az elmúlt 10-20 évben tapasztalható ellenben fogalmazzunk úgy, hogy minkét félre szükség volt.

Egyes vadon élő állatfajok jobban tűrik a stresszt és adott esetben az ember közelségét, továbbá alkalmazkodtak az épített környezethez. Élni fognak miden nekik felkínált lehetőséggel. Három alapvető dologra van szükségük: táplálékra, vízre és búvóhelyre.

Egy – nem feltétlenül falusias jellegű – telek gondozatlan aljnövényzete, a nem megfelelően tárolt komposzt vagy az előlhagyott kutyaeledel csalogatóak a vadállatok számára, és ezekkel gyakorlatilag mi, emberek vonzzuk mágnesként magunkhoz őket. A megoldást a prevenció jelenti. Amennyiben nem szeretnénk, hogy a vaddisznók megrongálják az öntözőrendszert, ürülékükkel bepiszkítsák a kertünket vagy a nyestek beköltözzenek a padlásra, motortérbe, meg kell akadályoznunk, hogy az igényeik kielégítésére alkalmas források elérhetőek legyenek.

Fotó: Freepik

Forrás: magyarmezogazdasag.hu