Magterület és védőzóna
Erdeink új szemléletű kezelésének, a folyamatos erdőborítás biztosításához ismernünk kell a természetes állapotú erdők valamennyi szerkezeti elemét annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodást már oly módon végezzük, amelynek során megőrizhetjük és fenntarthatjuk az erdő sokféleségét. Ezért az erdészek létrehozták hazánkban az erdőrezervátum-hálózatot, mely lehetőséget nyújt a természetes erdők működésének megismerésére és a megmaradt idős faállományok védelmére, fenntartására. Az Erdőrezervátum Program 1993-ban kezdődött, ennek során kiválasztották a jellemző hazai erdőtípusok vizsgálatára és hosszú távú fenntartásra alkalmas, földrajzilag jól elhatárolható, lehetőleg a természetes állapothoz közeli erdőterületeket, amelyek beavatkozás nélküli önfenntartásra képesek.
Az erdőrezervátummá nyilvánítást követően a magterületeken már nem tervezhető semmilyen erdészeti beavatkozás, a védőzónákban pedig korlátozásokkal végezhető az erdőterv szerinti erdőgazdálkodás, de annak a magterület fennmaradása érdekében kell történnie.
Nem végeznek erdészeti beavatkozást, a kidőlt fák helyben maradnak
Fotó: Csatlós Norbert
Az erdőrezervátum meghatározását a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény tartalmazza. Ez alapján a környezet védelméért felelős miniszter rendeletbe foglalva 63 erdőterületet nyilvánított erdőrezervátummá, melyek összterülete 13 100 hektár; a gazdálkodásból kivont magterület összesen 3665 hektár.
Vas vármegyében négy erdőrezervátum található: a Kőszegi-hegységben Velem, Hosszú-völgy (160 hektár), az Őrségben Felsőszölnök, Szabó-völgy (66 hektár), Szalafő, Őserdő (95 hektár) és Szakonyfalu, Pap-erdő (42 hektár).
A fehérhátú fakopáncs is előfordul az erdőrezervátumban, mutatja a táblán a szerző
Fotó: Csatlós Norbert
Egyre változatosabb
A Velem belterületétől induló Hosszú-völgy Erdőrezervátumból 37,6 hektár a magterület, melyen 130 éves bükk- és erdeifenyő-állomány, illetve 80 éves bükkös található, és egy keskeny sávban 70 éves lucfenyves áll. A teljes területen a következő fafajok alkotják az erdőt: bükk, erdeifenyő, kocsánytalan tölgy, vörös- és lucfenyő, gyertyán, magas kőris, csertölgy, valamint szálanként elegyedve hegyi, korai és mezei juhar, nagy- és kislevelű hárs, szelídgesztenye, madárcseresznye, mézgás éger, lisztes és madárberkenye, kecskefűz, rezgőnyár, akác, fekete- és duglászfenyő.
Változatos tehát az erdőrezervátum fafajösszetétele, és mivel egyes részein évtizedek óta nem történt erdészeti beavatkozás, a faállomány már alkalmas a kutatásra. Az idős bükkös védett és fokozottan védett madárfajok, denevérek és rovarok élőhelye. Az erdő rendszerének zavarásmentes működése érdekében az erdőrezervátumok magterülete csak engedéllyel látogatható.
Varga László
Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Oldalak: 12
