Ennél azonban árnyaltabb képet kapunk, ha megvizsgáljuk erdeink eredetét. Kijelenthetjük, hogy nekünk is vannak őserdeink, melyek védelmére úgynevezett erdőrezervátumokat hoztak létre, ahol a természetes növénytársulásokat vizsgálják. Ezek egyike Velem határában, a Hosszú-völgyben található, amelyet feltár a faluból az Írott-kőre vezető pirossáv-turistaút. A völgy aljában a Favágóházi-forrásból eredő Szerdahelyi-patak csörgedez, s keletről a Szent Vid-templom magasodik a vén bükkös fölé.
Kijelentésem igazolására először határozzuk meg az őserdő fogalmát. Az őserdő (vadon) olyan erdőterület, amely nagy kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységtől mentes és régóta fennáll.
Fotó: Csatlós Norbert
Egyes állatfajokat (bölény, farkas, barnamedve, jávorszarvas stb.) kizárólag nagy kiterjedésű, legalább 10 ezer hektáros erdő képes eltartani, ahol bizonyos természeti károk (viharok, tűz, rovarkár) csak nyomot hagynak, míg a kisebbet teljesen elpusztíthatják. Az őserdőnek tekinthető legkisebb terület 30-50 hektáros. A hosszú időtartam pedig azért szükséges, mert néhány évtized nem elég arra, hogy az erdő teljes szerkezete kialakuljon, és minden ott honos élőlény megtelepedhessen benne.
A sok ezer év alatt kialakult erdők területe a történelem során, a civilizáció fejlődésének velejárójaként jelentősen szűkült, egyes térségekben el is tűntek, mert eleinte helyükön települések, szántóterületek, legelők, később iparterületek létesültek, vagy a rendszeres erdőhasználat alakította át őket.
Határvidékeken uralkodók és egyes földbirtokosok egyedi döntéseinek következtében mégis fennmaradtak európai őserdők, melyek közül a legnagyobb és legismertebb a Białowieźai, mely Lengyelország és Fehéroroszország területén fekszik, nagysága 125 ezer hektár.
Magyar őserdők
Tapló korhasztja a vihartörte bükkfát
Fotó: Csatlós Norbert
Magyarországon is őserdőnek nevezünk egyes állományokat, ilyen például a Bükki Őserdő (59 hektár), a Mátrában a Kékes-Észak Őserdő (63 hektár) és Velemhez legközelebb a Tátikai-ősbükkös (87 hektár), melyek azonban másodlagos őserdők (rezervációk), azaz életükbe az ember már beavatkozott, de tevékenységének nyomai már alig észlelhetők.
Vas vármegyében, az Őrségben, a Szalafőtől nyugatra fekvő erdőtömbben egy 13 hektáros részt hívunk Őserdőnek, melynek története jellegzetesen őrségi. Az 1920-as években még szántóként művelték, majd a talaj táperejének kimerülésekor hagyták a területet beerdősülni. Az őrségi telekerdő-gazdálkodás rendje szerint az ilyen pionírerdőt később felégették, és trágya hiányában a visszamaradó hamuval pótolták a talaj táperejét.
Oldalak: 12
