Bár még messze van karácsony, de felmerül a kérdés: ilyen időjárási viszonyok mellett lesz-e elegendő hal az ünnepekre, és milyen lehetőségeik vannak a szakembereknek a halastavak vízutánpótlására? Ezeket a témákat járta körbe Sári Enikő, kiadónk ügyvezető igazgatója Timmel Edével, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatójával az MMG Direkt legutóbbi adásában.
– A dunántúli halpusztulások elsődleges oka a vízhiánynak és a vízhőmérséklet-emelkedésnek köszönhető, ez a probléma pedig a völgyzárógátas termelésből adódik. Ez esetben a tavak vízellátását patak vagy kisebb folyó táplálják, amiknek vízutánpótlása jelentősen függ a vízgyűjtő területeken hullott csapadék mennyiségétől.
Mivel hosszú volt az egymást követő csapadékmentes napok száma, a patakok szép lassan kiapadtak, így a tavak vízutánpótlása megszűnt. Ennek eredményeként a tavak vízszintje a párolgás miatt folyamatosan csökkent, a vízoszlop csökkenésével pedig a víz hőmérséklete exponenciálisan emelkedett, ami pedig a víz oxigénszintjére van hatással, és a halak pusztulását eredményezte.
Ponty, illusztráció (Fotó: Csatlós Norbert)
Az Alföldön más a helyzet, ott dombok híján nem völgyzárógátas, hanem körtöltéses tavakban gazdálkodnak a termelők, ami azt jelenti, hogy csatorna mellett egy mesterségesen kialakított földsáncot töltenek fel vízzel, átemelő szivattyú segítségével.
– ismertette Timmel Ede. – Ezekben a tógazdaságokban 80 százalékban pontyot termelnek, ami viszonylag jól bírja a meleget. Csakhogy ennek a fajnak is véges a tűrőképessége, a helyenként 30-40 centiméteres vízoszlopban elveszik az élettere, elfogy az oxigén, és az alacsony vízszint miatt a vízimadarak, szőrmés ragadozók predációs nyomása is hatványozódik.
Oldalak: 12
