A sport mellett az erdő is fontos számára, és talán a véletlenek egybeesése vagy a sors fintora, de Márk fia nevének jelentése megegyezik azzal a csodálatos környezettel, amit egyben otthonuknak tekintetnek.
Edzésről érkezett az Erdő Házába, de ebből mit sem lehetett észrevenni az interjú alatt, mindvégig a szűnni nem akaró energikusság áradt Fegyverneky Zsófiából, a Sopron Basket kosárlabdacsapat irányítójából. Könnyedén odatalált a Soproni Parkerdő látogatóközpontjához, mert kilencéves kisfiával gyakran felkeresik a vadaspark állatait.
Fotó: Csatlós Norbert
Ezt tőlem örökölhette, gyerekként én is gyakran barangoltam a Mecsek oldalában lévő Mandulásokba, és a Zalában élő nagyszüleimnél is sok időt töltöttem, az ott megismert falusi élet mai napig meghatározza a természethez fűződő viszonyomat.”
Testnevelő tanár édesanyja és sportszerető édesapja azonban a természet helyett egyértelműen a sport felé terelték lányukat, így már négyévesen sportolni kezdett: nyolc éven át úszott, atletizált, kézilabdázott, aerobikozott, közben pedig lelkesen drukkolt az egész Fegyverneky család a pécsi női kosárcsapatnak a teltházas csarnokban. Az ottani légkör annyira magával ragadta Zsófiát, hogy már akkor elhatározta, bekerül a csapatba.
Ilyenkor teljesen más lelkiállapotban futottam, mint az atlétikapályán: kiszakadtam a csarnok légköréből, a változó környezet feltöltött, segítette a meccsek előtti felkészülésemet.”
Tíz sikeres évet töltött a pécsi csapattal, bajnokságot nyert, bejutottak az Euroliga négyes döntőjébe, mindeközben tagja, később kapitánya lett a magyar női válogatott kosárlabdacsapatnak – immár több mint százszoros válogatott.
„Mindezt nem a tehetségemmel értem el, semmi olyan tulajdonságom sincs a kosárlabdában, ami másnak ne lenne meg.
Oldalak: 12
