A gyulai Vízügyi Igazgatóság vezetőjeként az árvízi, belvízi, öntözési és a vízkészlet-gazdálkodási szakterületek koordinálásáért felelt, valamint a Dalerd Délalföldi Erdészeti Zrt. kezelése alá tartozó erdők ökológiai vízutánpótlásának gyakorlati kialakításában is közreműködött.
Fotó: Puskás Lajos
Hatalmas zivatar zúdult a Mátrára 1954-ben, ami jókora árhullámot indított el a Nagy- és a Mérges-patakokon. Miután az eső elállt, a gyöngyösi óvodából nyugodt szívvel elengedték a gyerekeket, köztük a kis Pétert is. Hazafelé tartó útját a többszörösére duzzadt Mérges-patak keresztezte, ám közvetlenül az árhullám előtt sikerült átfutnia a menedéket jelentő túloldalra. A közelben élő, lakásukból menekülő családnak már nem volt ekkora szerencséje.
– idézi fel Goda Péter a tragédiát.
A történtek ellenére nem viszolygott a víztől. Fiatalon úszni járt, de a természetszeretete és a fizikai adottságai a tájfutás felé terelték. Többszöri térdsérülései ugyan tördelték pályafutását, mégis kelet-magyarországi ifjúsági bajnokként akasztotta szögre futócipőjét. Felsőfokú tanulmányait a Műegyetemen, Budapesten végezte vízépítő mérnök szakon. Ott ismerkedett meg építőmérnök hallgató feleségével, akivel immár 52 éve él házasságban. Lányuk középiskolai nyelvtanár.
Az egyetem után az ország számos helyéről kaptak állásajánlatot, de lakhatásukat csak Gyulán tudta biztosítani a munkáltató. „A Vízügyi Igazgatóságnál szakaszmérnökségi beosztottként kezdtem a munkát 1972-ben.
Már akkor és később 16 éven keresztül igazgatóként is igyekeztem hatékonyan dolgozni, erőteljesebbé téve a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás koordinálását. Aktivizáltam magam a szomszédos országgal közös vízpolitika kialakításában. A hazánkba érkező víz minőségének javítása érdekében „hidro-diplomatává” kellett válnom. A heves áradások és az aszályos időszakok kontrollálása is feladataim közé tartozott, miként az egyre iparosodó Békéscsaba felszíni vízigényének kiszolgálása is. Munkánkat nagyban segítette a Fehér-Körösön 1896-ban Melocco Leonárd vállalkozó által megépített tűsgát. Felújítását 1998-ban kezdték meg, az időközben megépített fenékgátra vízfeltöltésű tömlős gát került. Ez a duzzasztómű, az árvízi időszakokat kivéve, Békéscsabát, Békést és Gyulát folyamatosan felszíni vízzel látja el” – meséli Goda Péter.
Oldalak: 12
