E lankák keleti tagját már a rómaiak is alkalmasnak találták arra, hogy települést hozzanak létre. Néhány évszázaddal később, Géza fejedelem közbenjárásával, 996-ban csehországi bencés szerzetesek érkeztek és monostort alapítottak. A település néhány hosszabb-rövidebb időszaktól eltekintve folyamatosan fejlődött, ennek eredménye a Pannonhalmi Bencés Főapátság. A mintegy 300 méter magas dombon látható monumentális épületegyüttes egyedülálló arculatot ad a tájnak.
Amikor Pannonhalma felé vesszük utunkat, általában az UNESCO-világörökség részét képező apátság megtekintése a célunk. Hogy ennek során milyen élményben lehet részünk, azt már sokan, sokféleképpen leírták, arról azonban kevesebben tudnak, hogy a grandiózus építmény talapzata és a városka között kis erdőcske húzódik. Nagy szükség van rá, ugyanis a meredek lejtőket borító vegetáció akadályozza meg, hogy nagyobb esőzésekkor a talaj lemosódjon a városba.
De maradjunk a város felé néző oldalon, hiszen itt járhatjuk be a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. által létrehozott Erdészettörténeti tanösvényt. A tízállomásos sétány a Kárpát-medence jelentősebb erdészeti vonatkozású eseményeit vonultatja fel, az utolsó jégkorszaktól napjainkig.
Ha az apátság főbejáratával szemben állunk, jobbra egy széles, kavicsos úton haladva találjuk meg a tanösvény kezdőpontját, ahol rövid összefoglalót olvashatunk az erdőgazdaság tevékenységéről, küldetéséről. A második állomáshelyen lévő kis vendéglátóhelynél azzal a talán meglepő ténnyel szembesülhetünk a táblát olvasva, hogy
Miután kifújtuk magunkat, az út kanyarulata után gyönyörű látvány fogad bennünket, ugyanis bal kéz felé a magas falak takarásából előbukkan a Szent Márton-bazilika kupolája.
A harmadik megállóhoz vezető útszakasz hangulatos hársfasor mentén halad. Útközben megismerhetjük, mivel foglalkoztak annak idején az úgynevezett ardók, a darócok, a lócok, a pecérek vagy a soltészek. Utóbbiak például (akiket schultheisz, schultze, skultéty neveken is említettek) kifejezetten az erdők irtásából éltek. Munkájuk célja az volt, hogy megfelelő területet teremtsenek a mezőgazdasági kultúrák számára. Szerencsére ez a szakma napjainkra már csak egyes vezetéknevekben maradt fenn.
Ha sikerült is felnőnie egy-egy letarolt erdőnek, az inkább sarj eredetű volt, és ezért gyengébb minőséget adott. Arról, hogy ki és mikor adta ki az első, az erdők védelmét célzó rendelkezést, a negyedik állomáson elhelyezett táblán olvashatunk.
Oldalak: 12