youtube://v/tlGOSRbGOTw
Ebben a részben talán a vadászat legfontosabb elemével, úgy is fogalmazhatnám, a vadászat gyökerével foglalkozunk, mégpedig a vadászhagyományokkal. Kevés olyan tevékenységet tudunk mondani, ami az ember megjelenése óta része a mindennapoknak. A vadászat ilyen, amelyhez e hosszú kortörténeti időszakban rítusok, abból eredő hagyományok, kultúra társult. A kezdetekkor a létfenntartás feltétele volt, majd a társadalmi fejlődéssel szerepe fokozatosan átalakult, napjainkban pedig gazdasági jelentősége van, emellett hobbi és hivatás is egyben.
Kultúra, etika
A vadászati kultúra az általános és az egyetemes kultúra része, azon belül a természettel, a vadvédelemmel, a vadgazdálkodással és a vadászattal összefüggésben létrehozott tapasztalati, anyagi és szellemi értékek teljessége. A mindennapi gyakorlatban a vadászati kultúra a vadászat gyakorlásának módját jelenti.
Az etikus viselkedéshez hozzátartozik a vadászias öltözet is, mely mind küllemben, mind magatartásban meghatározza a vadászember ismérveit. Vadászkultúránk sokat átvett a német (Osztrák–Magyar Monarchia) nyelvterületekről, nemcsak öltözködésben, hanem egyes kifejezésekben is. A szokások és rítusok mellett a mai napig használunk vadásznyelvbe férkőzött német kifejezéseket, noha rengeteg szép magyar megfelelőjük van.
Annak érdekében, hogy mélyebben is megismerjük a magyar vadászhagyományokat és -kultúrát, ellátogattunk a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumban, ahol Lakatos Anna vadgazda mérnök, muzeológus, az intézmény igazgató-helyettese volt segítségünkre. Elsőként talán a legfontosabb kérdést tisztáztuk, mi különbözteti meg a vadászt a gyilkostól?
– Fekete István szerint a vadászat egy ősi örökség, amit egyik ember örököl, a másik nem. Aki megörökli, annak az egész életét átformálja, és végigkíséri vadászat szeretete – mondja Lakatos Anna.– A vadászati etika a legősibb kódexek közé tartozik. Három fontos dolgot szabályoz: a vadásznak a természethez, a vadhoz és a vadásztársához való kapcsolatát. Nagyon fontos kiemelni, hogy nem attól leszünk vadászok, hogy puskát tarthatunk a kezünkben, hanem attól, ahogy a természetet, a vadat és vadásztársainkat tiszteljük, óvjuk és megbecsüljük.
A vadászat egyben ünnepnap is, ahogy híres világvadászunk, vadászírónk gróf Széchenyi Zsigmond is leírta. Ilyenkor testünket és lelkünket egyaránt felöltöztetjük, emiatt is kiemelt jelentőséggel bír a vadászruha-viselet, és bár nem a ruha teszi az embert, de valahol mégis, ugyanis vadászöltözetünkkel kifejezzük, hogy mi fegyelmezettek vagyunk, és hűen felvállaljuk szenvedélyünket, hovatartozásunkat.
A vadászat egykoron a vallási szertartások kialakulásához is hozzájárult. Ugyanis a vad elejtése, életének kioltása az élet és a halál misztériuma, amit vadászat nélkül nem is tudnánk teljességgel megérteni.
És mivel a vad az életét adta a mi „szórakozásunkért”, adjuk meg számára a végtisztességet! Összességében e magatartásformák miatt nem illethető a vadászember gyilkos jelzővel – véli Lakatos Anna, aki szerint az élet-halál misztériuma aligha lehetne értelmezhető művészetek nélkül. Hiszen a vadászat ezer szállal kötődik az irodalom fejlődéséhez, a képzőművészetek és a zene kialakulásához. Ezek a művészeti ágak rendkívül eszmeiérték-állóan megőrizték a vadászhagyományokat, melyek visszaadják számunkra az emlékezés pillanatát, a vad iránti tisztelet fontosságát, miszerint a vad életének elvétele nem volt hiábavaló.
Végtisztesség
A vad tisztelete elsőrendű fontossággal bír a vadászatban. Az életétől megfosztott vadnak kijár a végtisztesség. Ez minden vad, még az apróvad esetében is igaz, a végtisztesség elhagyása, semmibevétele főben járó bűn. Az elejtett vadat a vadászkalapot levéve közelítjük meg. Miután a vadász megemlékezett a terítékre került állat élete kiontásának felelősségteljes cselekedetéről, töretet tör a vad és önmaga számára.Ha mód van rá, olyan növénykultúrából vagy növényfajból készíti a töreteket, amit az elejtett vadfaj szívesen fogyasztott.
Elsőként jelzésértékkel az „utolsó falatot” helyezi a vadász a vad szájába, hogy míg lelke a másvilágra vándorol, addig is legyen mivel táplálkoznia az út során.
A második törettel eltakarja az állaton keletkezett lőtt sebet, ami szintén a végtisztesség egy finom gesztusa.
A harmadik töret a vadászt illeti meg, a lehetőleg rövid, néhány leveles gallyat a vad testén keletkezett sebbe mártja, majd a kalapjának jobb oldalára tűzi. A kalap- vagy vadásztörettel láttatja az elejtő, hogy vadászata sikerrel zárult, egy napnál tovább viselni azonban illetlenség. Nem utolsósorban hangsúlyos kiemelni, hogy a vadat minden esetben a jobb oldalára fektetjük, hogy szívéből az ég felé távozhasson a lelke, a végső megnyugvás felé. Apróvad esetében töretátadásra nem mindig kerül sor.
Avatóceremónia
A magyar vadászhagyományok közül ki kell emelni a vadászavatás tradicionális szertartását is. Amikor a vadászember egy adott vadfajból élete első egyedét elejti, akkor vadászati hagyományainkat követve, felavatják őt. Avatás céljából a vadásztató vagy az avatás előtt álló vadász által választott „keresztapa” avatópálcát készít, lehetőleg tövis nélkülit, se túl vastagot, se túl hosszút. A felavatásra váró vadászt felkérik, hogy négykézláb hajoljon a vad fölé, vegye le a kalapját, fegyverét pedig biztosítva fektesse a vad mellé.
Ezek után a „keresztapa” elmondja a vadászavató szöveget, és három pálcaütést mér a négykézláb térdeplő vadász tomporára. Így fogadja a vadásztársadalom az illetőt az éppen elejtett vadfaj vadászává.
A vadászavatás szövege:
Az első pálcaütés után: (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szent Hubertusznak nevében.
A második pálcaütés után: felavatlak az igaz magyar vadászok nevében.
A harmadik pálcaütést követően: (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a magam nevében. Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat töret!
Szerencsére ezek az egyedi, érdekes múltidéző cselekedetek a mai napig élnek, és minden vadászember tisztsége, hogy fenntartsa ezeket a hagyományokat, és átadja a következő nemzedék számára.
Lakatos Anna minden vadászat előtt álló fiatalnak azt tanácsolja, hogy legyenek alázattal e szenvedély iránt, ugyanakkor legyenek bátrak és merjenek kérdezni a tapasztaltabbaktól, vegyenek részt a vadászközösségek életében, járjanak ki egyéni és társasvadászatokra figyelni és tapasztalni, ugyanis szerinte ily módon lehet a természetet igazán megismerni, a természet iránti felelősséget elsajátítani.
Kisebb-nagyobb kitérőkkel betekintünk a tradicionális és speciális vadászati módokba, a vadászati kultúrát övező művészeti ágakba, megismerkedünk a vadászkutyák vadászat válfajaiban való alkalmazhatóságával, puska- és lőszerismerettel, valamint a vadfeldolgozás alapjait is bemutatjuk, egészen a vadgasztronómia kulináris világáig. Ezen a vadászúton kísérjük végig lépésről lépésre olvasóinkat, nézőinket a Kistermelők Lapja hasábjain, illetve a Magyar Mezőgazdaság YouTube-csatornáján havonta jelentkező, tizenkét részes vadászatismertető sorozatunkkal.
