Oldal 1/1
Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.
„Ha nem zabbal működik, nem ugat, nem bőrből van: nem értek hozzá!” – tette egyértelművé a telefonban Szloboda István, hogy miről hajlandó velem beszélgetni, és miről nem. Így esett, hogy egy szép zúzmarás jászsági erdőszélen találkoztunk, ahová négy remek vadászkutyájával érkezett.
Kevés olyan tevékenységet tudunk felsorolni, ami az ember megjelenése óta részese mindennapjainak. Egyik ilyen a vadászat, amelyhez e hosszú kortörténeti időszakban rítusok, abból fakadó hagyományok, következésképpen kultúra társult. Kezdetben a létfenntartás feltétele volt, majd szerepe a társadalmi fejlődéssel együtt fokozatosan átalakult; napjainkban gazdasági jelentőséggel bír, emellett hobbi és hivatás is egyben.
Itt egy róka járt nem sokkal ezelőtt, azokat pedig egy őz és egy nyúl hagyta maga után, mutatott a hóban élesen kirajzolódó nyomokra vendéglátónk. Majd nem sokkal ezután vállához emelte puskáját: csupán néhány másodperce volt arra, hogy eltalálja a magasban elsuhanó célpontot, és ő nem hibázott. E jelenet még háromszor megismétlődött, a sörétek újra és újra célt találtak.
Regényes életútjának „aranykorára” sem hagyott fel az erdőjárással, vadászattal Mess Béla. Az idén kilencven éves pécsi anatómia professzor eddigi élete, s jelen napjai sem mondhatók hétköznapinak. Már a 64. vadászjegye lapul a zsebében, ennyi szezont töltött puskával a kezében, s ahogyan mondja: „amíg a föld be nem fogad, vadászni fogok”.
Az országban egyedül Csongrádon, a Diana Szakképző Iskolában képeznek vadászpuskaműves mestereket. Ezt a különleges, a fa megmunkálásával is foglalkozó mesterséget 1937-től hosszú évtizedeken keresztül nem lehetett elsajátítani hazánkban, de 2009-ben újraindult a képzés.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
