Ez derül ki az Illinois-i Egyetem új tanulmányából. mely az Ecology című tudományos folyóiratban jelent meg.
„Sokan a denevérekkel kapcsolatban a barlangokra asszociálnak. De mint kiderült,
– idézte a Phys.org Joy O’Keefe-t, a tanulmány társszerzőjét, aki az egyetem Természeti Erőforrások és Környezettudományok Tanszékének adjunktusa és vadgazdálkodási szakembere. „Fel akartuk tenni a kérdést: Fontosak-e a denevérek az erdők számára? És ebben a tanulmányban bebizonyítottuk, hogy igen”.
Más kutatók már bizonyították a denevérek rovarirtó szolgáltatásait szántóföldeken, és trópusi erdőrendszerekben, de a mérsékelt égövi erdőkben eddig senki sem mutatta ki a bőregerek hasznát.
„Különösen fontos számunkra, hogy megtudjuk, milyen hatással vannak a denevérek az erdőkre, mivel a denevérek száma egyre csökken az olyan betegségek, mint a fehérorr-szindróma vagy a szélturbinákkal való ütközések miatt. Az ilyen típusú munka feltárhatja a denevér-populációk csökkenésének hosszú távú következményeit” – mondja Elizabeth Beilke, posztdoktori kutató és a tanulmány vezető szerzője.
A kutatócsoport óriási hálóval vett körül egyes területeket egy indianai erdőben, hogy kizárja onnan az egyébként jelen lévő nyolc denevérfajt, melyek közül kettő ritka, védelem alatt álló faj. A hálónyílások elég nagyok voltak ahhoz, hogy a rovarok szabadon mozoghassanak ki és be, de a repülő denevérek nem fértek át rajta.
Beilke ezután megszámolta a rovarokat az erdő aljnövényzetében lévő tölgy- és hikoridió-csemetéken, valamint hogy mennyi lomb hiányzott azokról. Mivel azonos számú, háló nélküli dobozkeretet állított fel, Beilke össze tudta hasonlítani a rovarsűrűséget és a lombvesztést denevérekkel és azok nélkül.
Összességében a kutatók háromszor annyi rovart és ötször több lombvesztést dokumentáltak a csemetéken, amikor a denevéreket kizárták, mint azokban a kontrollparcellákban, amelyekbe minden éjjel beengedték a denevéreket. Külön-külön vizsgálva
a tölgyek kilencszer, a hikoridiók pedig háromszor több lombot vesztettek a denevérek nélkül.
„Más kutatásokból tudjuk, hogy a tölgyek és a hikoridió ökológiai szempontból fontosak, mivel a makk és a hikoridió táplálékforrást biztosít a vadon élő állatok számára, és a fák élőhelyként és táplálékként szolgálnak az őshonos rovarok számára. A denevérek a tölgyeket és a hikoridiókat egyaránt használják alvóhelyként, és most azt látjuk, hogy a zsákmányállatok forrásaként is. Adataink arra utalnak, hogy a denevérek és a tölgyek kölcsönösen előnyös kapcsolatban állnak egymással” – mondja Beilke.
Ugyan a denevérek nélküli parcellákban intenzív volt a rovarnyomás, ennek ellenére a csemeték nem pusztultak el a lombvesztés miatt. A kutatók szerint azonban a denevérek populációinak hosszú távú csökkenése végzetes lehet a facsemeték számára.
Nehéz lenne 90 éven keresztül nyomon követni ezeknek a fáknak a sorsát, de úgy gondolom, hogy a következő lépésként meg kell vizsgálnunk, hogyan hat a fákra az, ha tartósan kis mértékű lombvesztést szenvednek” – mondja Beilke. „Milyen mértékben csökkenti az ismételt lombvesztés a versenyképességüket, és mennyiben járul hozzá a tölgyek pusztulásához?”
A kutatók rámutatnak, hogy a madarak, amelyek közül sokan ugyanazokkal a rovarokkal táplálkoznak, mint a denevérek, szintén visszaszorulóban vannak. Bár kifejezetten arra törekedtek, hogy elkülönítsék a denevérek hatását az erdei fákra, a kutatók biztosak abban, hogy a rovarsűrűség és a lombvesztés aránya magasabb lett volna, ha a madarakat és a denevéreket is kizárják a vizsgálatból. Ugyanis a hasonló, madarakra koncentráló kizárásos tanulmányok nem vették figyelembe a denevéreket a vizsgálati tervekben, és egész éjjel fenn hagyták a hálós ketreceket.
„Amikor eredetileg a kutatásra vonatkozó javaslaton dolgoztunk, 37 különböző madárkizárási tanulmányt néztünk át, mezőgazdasági és erdészeti rendszerekben.
– mondja Beilke.
Más szóval, Beilke tanulmánya előtt a madarak aratták le a denevérek által végzett munka babérjait is, legalábbis részben.
Nyilvánvaló, hogy mindkét szárnyas ragadozótípus fontos az erdők egészségének megőrzése szempontjából a mérsékelt égövi ökoszisztéma rendszerekben. O’Keefe szerint ez még hangsúlyosabbá teszi ezeket a tanulmányokat az erdőgazdálkodás szempontjából.
„Úgy gondolom, fontos hangsúlyozni a denevérekkel végzett ilyen típusú kísérleti munka értékét, hogy valóban megpróbáljuk tudatosan feltárni, hogy milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak. Bár valószínűleg extrapolálhatunk, és mondhatjuk, hogy a denevérek más erdőtípusokban is fontosak, nem zárnám ki annak értékét, hogy más rendszerekben is elvégezzük ugyanezt a fajta kísérletet, különösen, ha kérdések merülnek fel bizonyos rovar- vagy fafajokkal-, valamint azzal kapcsolatban, hogy a denevérek hogyan hatnak rájuk.
– mondta. „És lehetőség szerint még azelőtt, hogy eltűnnének.”
