A Pilis–Visegrádi-hegység térségében élő populációja az elmúlt 15 évben számottevően megcsappant, amire a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság hívta fel a figyelmet az erdei vizes élőhelyek mintegy 20 éves monitorozása révén. A gyepi béka végzetes eltűnésének megakadályozására a Pilisi Parkerdő Zrt. a társasággal együttműködve tavaly elindította a fajmegőrzést megalapozó monitoring programját.
A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság 2001 óta rendszeres részt vesz a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben (NbmR) az Agrárminisztérium megbízásából. A kutatókból, muzeológusokból, szakértőkből álló gárda biotikai adatokat gyűjt a hazai élővilág leltározására, egyebek közt a nemzeti parkok, például a Duna-Ipoly Nemzeti Park részére. Dr. Kovács Tibor egyesületi elnök, természetvédelmi szakértő pedig a Pilis–Visegrádi-hegység térségében fellelhető vizes erdei élőhelyeket is vizsgálja.
Sekély vízbe petézikA gyepi béka a barnabékák képviselője. Hűvösebb erdőkben, általában nagyobb tengerszint feletti magasságban, vagy nyirkos patakvölgyekben akadhatunk rá. Főként az aljnövényzetben, avarban, kövek között tartózkodik, esős időben nappal is aktív. A gyepi béka egyike a legnagyobb elterjedési területtel rendelkező kétéltűfajoknak. A Pireneusoktól az Urálig megtalálható, előfordul Skandinávia legészakabbi részén és a Brit-szigeteken is. Észak- és Nyugat-Európa leggyakoribb békája, főként hegyvidéki élőhelyekhez kötődik. Magyarországon az Északi-középhegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben, a Mecsekben, valamint az Alpokalján találkozhatunk vele. Elterjedési területe jól körülírható a Pilis és a Visegrádi-hegység területén. Előfordul a hegységek magasabban fekvő, bükkössel borított régióiban (Pilis-tető, Dobogó-kő), valamint a Dunakanyar felé nyíló hűvösebb völgyekben. Az Apátkúti-patak víztározójában, alacsony tengerszint feletti magasságban is jelentős állománya él.
Az erdei békánál nagyobbra, körülbelül 10 centiméteresre nő meg, testalkata zömökebb, hátsó lábai szemmel láthatólag rövidebbek. Színezete változékony, a barna többféle árnyalatát fölveheti, hasoldala márványosan foltozott. Kis alapterületű dagonyákban is petézik. A tavasz legelejére eső nászidőszakban a hímek acélszürke nászruhát öltenek, torkuk kékesfehérre vált, morgó hangjukat egymás közelében, versengve hallatják. A nőstények petecsomóikat egymáshoz tapasztják, a több tíz- vagy akár százezer petét számláló tömeg általában a sekély vízben hever, nincsen tereptárgyakhoz rögzítve. Petecsomóik az erdei békáéhoz hasonlóak, de a nyár elejére kialakuló ebihalak azokénál karcsúbbak, sötétebbek. |
„A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében, a Pilis–Visegrádi-hegységben végzett vizsgálati eredmények rámutattak arra, hogy a monitorozott területek kétharmadáról eltűnt a gyepi béka. Ennek okán felvettük a kapcsolatot Pilisi Parkerdő Zrt.-vel, és tavaly létrehoztunk egy fajmegőrzési programot. 
Ezekből az eszközökből az erdészet saját forrásból vásárolt további 10 készüléket, hogy szakemberei olyan helyeken is végezzenek felméréseket, ami nem az NBmR része, és amelyekre a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaságnak nincsen kapacitása. Az első mikroklíma-vizsgálati eredmények, a gyepibéka-peték megmaradását elősegítő összegzések, valamint a víztestek állapotát leíró tapasztalatok alapján szeretnénk kidolgozni az erdész szakemberekkel közösen egy tervet, amelyben meghatározzuk, milyen mértékű vízvisszatartásra, -visszapótlásra van szükség az adott víztestek esetében ahhoz, hogy a gyepi béka állománya ne pusztuljon ki rövid időn belül a Pilisből” – ismertette a program lényegi elemeit dr. Kovács Tibor természetvédelmi szakértő.
De miért éppen a gyepi béka sínyli meg leginkább a klímaváltozást az erdei vizes élőhelyek kétéltű- és hüllőfajai közül?
A kérdésre a választ a faj ökológiai igényében kell keresnünk. A gyepi béka hűvös klímát kedvelő, hegyvidéki faj, ezért más kétéltűeknél nehezebben viseli a forróságot. Emellett petelerakásához a víztestek szegélyét keresi fel, így amikor azok a szárazság miatt zsugorodni kezdenek, először a gyepi béka petéi kerülnek szárazra, ami az utódgeneráció komoly visszaesését eredményezi.
Mindezeket tetézi, hogy a gyepi békának van egy igen erős vetélytársa az élőhelyén, az erdei béka.
Az erdei béka térnyerésével és az egyidejű klímaváltozással, nagyon nehéz lesz e hátrányos helyzetű fajnak visszatelepülnie egykori életterére. Amikor 15 évvel ezelőtt elkezdődött a Pilis–Visegrádi-hegység térségében a monitorozás, a gyepi békáknak igen masszív populációja élt a területen. Mostanra viszont drámai populációs összeomlásnak vagyunk a szemtanúi, ami rövid időn belül a faj kipusztulását eredményezheti a Pilisből.
