Az új kráter a globális felmelegedés okozta szibériai extra forró nyarak legújabb jele. Most egy új jelentésből kiderül, hogy a szibériai tundra 2500-ra teljesen eltűnhet, ha az éghajlatváltozást nem sikerül kordában tartani. Lassan erdővé fog átalakulni.
Ami még rosszabb, ahogy a tundra permafroszt-takarója elolvad, nagy mennyiségű, akár 1400 gigatonnányi üvegházhatású gáz kerülhet a légkörbe, ami világszerte súlyosbítja a felmelegedést.
– mondta Stefan Kruse ökológus és erdőmodellező a németországi Bremerhavenben működő Alfred Wegener Intézet (AWI) Helmholtz Sark- és Tengeri Kutatási Központjának (Helmholtz Centre for Polar and Marine Research) munkatársa.
Kruse és kollégája, az AWI professzora, Ulrike Herzschuh egy új számítógépes modellt dolgozott ki, amely alaposan megvizsgálja a szibériai tundra teljes evolúcióját. Pontosabban a modell azt értékeli, hogyan nőnek és fejlődnek a fák a régióban.
Figyelembe veszi a teljes életciklusukat, attól kezdve, hogy szétszórják a magjaikat, egészen addig, hogy fává növik ki magukat.
A kutatók arra következtettek, hogy azok a fák, amelyek a felmelegedés hatására észak felé kezdenek terjedni, ezt gyorsan teszik, és akkor sem fognak visszahúzódni, ha a hőmérséklet ismét lehűl. Ennek eredményeképpen a tundra két mini-tundrára válik szét: az egyik a távol-keleti Csukotkán, a másik pedig a Taymyr-félszigeten, a messzi északon.
A kutatók tovább vizsgálták, mi történne, ha az emberiség képes lenne elérni, hogy a hőmérséklet lehűljön, miután a tundra erdővé változik.
A tundra kettéválasztása pusztító következményekkel járna a régióban élő rénszarvasokra és az őket vadászó őslakos kultúrákra, például az északnyugat-szibériai nyenyecekre. Ezek az állatok jellemzően az év során északról délre vándorolnak.
Továbbra is rejtély, hogy az erdők terjeszkedése hogyan befolyásolja a vándorlási szokásaikat és életciklusukat, és ez hogyan befolyásolja a nyenyecek megélhetését. Kruse elmondta továbbá, hogy az egész kultúra függ a tundrától. „Ha ez elveszik, az nagy veszteség lesz az emberiség számára” – tette hozzá a kutató.
Mit lehet tehát tenni e negatív következmények elkerülése érdekében? „A legjobb megoldás az lenne, ha csökkentenénk az üvegházhatású gázok globális kibocsátását, hogy mérsékeljük a nyomást” – mondta Kruse a Live Science-nek. „Mindazonáltal, ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor fajmegőrzéssel kell foglalkozni”.
A tanulmány az eLife című folyóiratban jelent meg.
