A Hajdúszoboszlóhoz közeli település gyógyvize és mezőgazdasága mellett fazekasságáról vált világhírűvé. Az országban egyedülálló technológiával, úgynevezett kavicsozással készít fekete kerámiát a Fazekas dinasztia, tagjai máig hűen őrzik a több százéves családi hagyományt.
Amikor a település a ’90-es években megkapta a városi rangot, felmerült az igény, hogy a fiatalok helyben tanulhassanak szakmát. Kézenfekvőnek tűnt egy kézműves szakiskola alapítása, így hozták létre 1992-ben a Népi Kismesterségek és Szolgáltató Mesterségek Szakiskoláját.
Az alapítók között volt Galánfi András, a Népművészet Mestere, a Magyar Művészeti Akadémia állandó tagja is, aki munkája elismeréseként 2017-ben Kossuth-díjat kapott. Az iskola művészeti vezetőjeként a tanulóknak a népművészeten keresztül nyitott ajtót a világra, rendkívüli érzékkel formálta a közösséget. Múzeumok, kiállítások, mesterek látogatásával ösztönözte tanulóit, a szigorú oktatás helyett inkább a szemléletformálásban hitt. A mester rönkbútorok művészi kialakításában aratta a legnagyobb sikert, emellett pedig a pásztorkultúra szellemiségének tovább örökítését is hivatásának érezte.
Előadásaiban többek között Sinka István pásztorköltő, József Attila és Ady Endre művei közül válogatott, a művek mondanivalóját a képzőművész egyedi stílusa tette még hitelesebbé.
Az iskola napjainkban is több népi mesterséget oktat, nappali és esti tagozaton egyaránt. Alapanyagával, motívumkincsével mindegyik mesterség szorosan kötődik a természethez. Az erdő és fa tiszteletét a faműves és fajátékkészítő szak tanulói sajátíthatják el a legalaposabban. Jelenlegi mesterük, Győrfi Balázs céljai között szerepel, hogy az iskola udvarán a tanulókkal együtt ültessenek fát. Ez a szak sok mesterséget összefog, gondoljunk csak arra, hogy korábban a fejfák, a bútorok, sőt az ostornyél készítésének is külön mesterei voltak, nem is beszélve a hangszer- és játékkészítőkről. A nádudvari oktatásban eme kisebb mesterségeket összefogva ismertetik meg a tanulókkal a fő szabályokat, miközben a legnagyobb figyelmet a bútor szerkezetének pontos összeállítására, a korszerű gépek biztonságos használatára és a fafaragásra helyezik.
A puhább és könnyebben megmunkálható fenyőfélék mellett lombos, keményebb fafajokkal, különleges mintájú és színű gyümölcsfajokkal is dolgoznak. A tárgyak készítésénél az első és legfontosabb feladat a papíron tervezés, a rajzokon már a díszítő motívumoknak is szerepelnie kell. A mester ragaszkodik a hagyományos motívumkincshez, mely visszatükrözi a népi barokk és a reneszánsz jellemzőit.
Kosarat fonni legjobb az amerikai fűz egyéves vesszőjéből, mely zöldvesszőként vagy főzött, hántolt alapanyagként is beszerezhető magyar termelőktől. A kétéves szak első felében a kosárfonás titkaival ismerkednek meg a hallgatók Molnár Erzsébet és Nagy Imre szakoktatók vezetésével, kör alakú és szögletes, gazdasági és bevásárló, illetve kávás kosarakat is készítenek. Emellett megtanulják az üvegfonás alapfogásait is. Ezekkel a tárgyakkal jól begyakorolhatók a fonottbútor-készítéshez szükséges fonástípusok, szegések. A második évben ugyanis nekilátnak a fonottbútor-készítésnek. A bútor szerkezetének összeállítása a legfontosabb feladat. A vizsgára minden tanuló készít Békési fotelt, de fonott bőröndön és sóládán is dolgoznak. A diákság körében ez a szak kevésbé vonzó, így sajnos nappali tagozaton már nem indul, sőt az esti tagozat fennmaradása is kétséges.
Az iskola folyosójának végén igazi autentikus műhelyt találunk.
A kisebb-nagyobb szövőszékek szinte minden alkatrésze fa, korábban az ügyes kezű fiúk szépen faragott vetélővel, guzsallyal lepték meg párjukat. A szebbnél szebb vásznak, szőnyegek Galánfiné Schmidt Teréz vezetésével készülnek. Az életfa, a víz, a föld, a virág, a levél motívum szinte minden munkadarabon fellehető, és elhelyezkedésüknek korábban nagy jelentősége volt. Terike elmondása szerint a székely viseletben a szoknya barna csíkjainak szélességéből ki lehetett olvasni, hogy kinek mennyi földje van.
A nemezelő műhelyben a kaptafák és a kalapkészítéshez használt bábuk mellett elsétálva gyönyörű nemeztakarókat, lábbeliket és kalapokat mutat Vetró Mihály, a szak felelőse, az iskola jelenlegi művészeti vezetője. A gyapjúszálak összenemezelésével tartós, kellemes tapintású anyag keletkezik, hasonlót honfoglaló őseink is használtak.
Mivel az iskolában minden szak a gyakorlati oktatásra helyezi a hangsúlyt, Benő Tamás bőrműves mester a bőr kikészítését is megtanítja a diákoknak az iskola udvarán. Marha, bárány, ló és más, akár erdei állatok bőrét, csontját is felhasználják a „bőrösök”, és munkájukkal egész életre maradandó értéket alkotnak.
Természetesen a fazekas szak is tovább él az iskolában, a neves család tagja, Fazekas Ferenc oktatja a diákokat, akik nemcsak a nádudvari fekete kerámia hagyományos elkészítésével, hanem az ország nevezetesebb forma és díszítő kincsével is megismerkedhetnek a kétéves képzésen.
A BSZC Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskolájában befogadó világ nyílt meg előttem. Az oktatásból eredő szabályozottság ellenére szabadságot éreztem. A falusi házra emlékeztető iskolaépület, a nyugalmas, mégis élettel teli udvar és a műhelyek forgataga magával ragadó. Aki az igazi értékekre kíváncsi, csak sétáljon be kapuján, és ott megleli.
Vigh Ilona
EGERERDŐ Zrt.
