A tavaly nyári aszályban ez számos kisebb pataknál megismétlődött. Úgy tűnik, fel kell készülnünk, hogy a korábban állandónak tekintett kis vízfolyásaink időszakossá válnak, és élőviláguk fennmaradását egyre nagyobb mértékben fenyegeti a kiszáradás.
A folyamat már korábban elkezdődött. A Balkán vízirovar-faunáját kutatva már a 2010-es évek elején tapasztalhattuk a magashegyek forrásainak, kis vízfolyásainak vízhozamcsökkenését, akár teljes kiszáradását. Egyébként a délebbi, mediterrán térségben több, a folyóvizek időszakos kiszáradásához alkalmazkodott faj él, például az álkérészek között is. Hazánkban csupán egy ilyen fejlődésű fajt ismerünk, a Mocsáry-álkérészt.
Folyami rákok 2020 júliusának végén
A hazánkban élő 99 kérészfajból 1 fokozottan védett, 10 védett. A 77 álkérészből 1 fokozottan védett, 8 védett, míg a szitakötők 65 hazai fajából 5 fokozottan védett, 17 védett, köszönhetően különleges megjelenésüknek, életmódjuknak és közkedveltségüknek. Ezek a csoportok a tegzesekkel kiegészítve a vizek minőségváltozásának a legjobb jelzői. A hegyvidéki erdők forrásszinttájaiban és patakjaiban a kérészek és álkérészek több mint fajszámuk felével képviseltetik magukat. Mivel imágóik nem jó repülők, nem tudnak védekezni élőhelyük kiszáradása ellen.
A dán kérész lárvája két évig fejlődik a patakok laza aljzatában
