Utunk egyik legkedveltebb megállója a Ropolyi-tó és a körülötte kialakított pihenőhely. A tó helyén egykor vaddisznóskert itatója és dagonyázóhelye volt, amelyet később felújítottak és a kirándulók számára is vonzó célponttá alakítottak. A parton ma tájház, filagória, tűzrakó hely, lovaspihenők és gondozott zöldterületek várják a látogatókat. Nem véletlen, hogy sokan itt tartják a túra legkényelmesebb pihenőjét, mielőtt továbbindulnának a forrás felé vezető erdei úton.
Eltűnt település
A Ropoly-völgy önmagában is különleges hely. A mai erdők mélyén egykor település állt: a források szerint Rupul vagy Ropoly néven már a 13. században is lakott falu volt templommal és pappal. Az évszázadok során a település eltűnt, a természet pedig lassan visszahódította a területet. Ma már csak pár épület, a vadászház és néhány történeti emlék idézi fel az egykori életet. Aki azonban nyitott szemmel jár, még ma is érezheti, hogy a környék erdei sok emberi történetet őriznek.
Aki az erdőjárás végén még maradna egy kicsit, betérhet a Hotel Kardosfa*** éttermébe egy ebédre vagy vacsorára, sőt, akár itt vagy a közeli Haracsi Vendégházban is megszállhat.
A közelben halad a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra egyik szakasza, amelyről rövid kitérővel elérhető a forrás, emellett a Dél-Dunántúli Piros Túra egy szakasza is érinti a környéket. Ennek köszönhetően a Dugás-kút a hosszabb zselici kalandozások egyik kedvelt pihenő- és találkozópontja.
A Dugás-kúti körtúra talán éppen attól különleges, hogy nem csupán egy útvonal a térképen. Inkább egy rövid utazás a Zselic múltjába és jelenébe, ahol a források, az erdők, a régi történetek és a csend együtt olyan élményt adnak, amely miatt az ember szívesen visszatér.
Legendák övezik
A körtúra központi eleme természetesen maga a Dugás-kút. A forrás neve több mint száz éve ismert a környéken. A magyarázat a hajdani erdei munkákhoz kapcsolódik: a környék tölgyeseiben dongának való faanyagot készítettek, amelyet a helyi tájnyelv „dugának” nevezett.
A ma látható, kőből épített, boltíves forrásfoglalás az 1971-es Vadászati Világkiállítás idején készült el. A kis építmény szinte belesimul az erdőbe, mégis azonnal magára vonja a figyelmet. A forrás mellett padok, asztalok és tűzrakó hely várják a megpihenő kirándulókat. Bár a víz fogyasztása nem ajánlott, a hely atmoszférája miatt hosszabb időre is érdemes megállni itt.
A legendák szerint a sűrű erdőkkel és mély völgyekkel szabdalt Zselic egykor kiváló búvóhelye volt a somogyi betyároknak. Úgy maradt fenn, hogy Patkó Bandi és társai gyakran megfordultak a Dugás-kút környékén. A postakocsi-út miatt pedig a törvény elől bujkálók közül is sokan kerestek menedéket a közeli rejtekhelyeken. Azt ma már nehéz eldönteni, hogy ezeknek a legendáknak mennyi az igazságtartalma, de kétségkívül hozzátartoznak a hely hangulatához.
Kovácsné Kiss Zita
Sefag Zrt.
Fotók: Konkoly Attila, Schmall Rafael
Oldalak: 12
