Lapszemle

Titokzatos sírok az erdő mélyén

Rejtélyes, a régmúlt kalandos, olykor veszélyes vagy esztelennek tűnő történetei – az erdők bizony számos titkot, legendát rejtenek, amelyeknek sokszor és sokan próbáltak már utánajárni.

Elfeledett falvak és remetelakok

Nem csupán ezek a sírok rejtélyesek a vármegye erdőiben. Börzönce és Zalaszentbalázs között egy mély völgy rejti Kürtös-falu egykori nyomait, amelynek temetőjében napjainkig található pár sír. Halottak napján még mindig jönnek hozzátartozók a sírokhoz, bár egyre kevesebben emlékeznek az egykor itt élt emberekre.

Orosztony környékén egy olasz származású egykori katona nyughelye is fellelhető, aki a háború után maradt Magyarországon, de később egy vadászbalesetben elvesztette életét.

A Lenti Erdészet területén pedig őskori és római kori halomsírok bújnak meg a fák között.

szovjet katonasír

Nagykapornak egyik különleges helyszíne a Remetekert, amely egykor szerzetesek otthona volt. A Mária-forrás közelében lévő kis kápolnában és a sírokban az apátság egykori lakói nyugszanak, innen ered a terület neve is. (A Remetekertről A Mi Erdőnk 2016/1-es lapszámában írtunk részletesebben.)

Ezek az elfeledett történetek és sírok tanúskodnak az erdők rejtett múltjáról, megidézve azoknak az embereknek az emlékét, akik egykor itt éltek vagy itt lelték halálukat.

Árulkodó földrajzi nevek

szovjet katonasírAz 1960-as években Zalaegerszegen megjelent egy 737 oldalas könyv Zala megye földrajzi nevei címmel. A mű óriási munka összegzéseként látott napvilágot.

A kötet megjelenése előtt lokálpatrióta nyelvészek, tanárok, muzeológusok ötletéből fakadóa

n Zala vármegye számos falusi pedagógusát ösztönözték arra, hogy a falvakban írják össze a szájhagyományban még élő földrajzi neveket (dűlőneveket) úgy, hogy ha ismert a név magyarázata, akkor azt is jegyezzék fel.

Fontos része volt a gyűjtésnek, hogy mindent térképen is el kellett helyezni. A gyűjtés megvalósult, elkészült a szerkesztett anyag. A könyv sorra veszi az egyes községhatárokat, azok vaktérképei kihajtható mellékletként, sorszámozva tartalmazzák az egyes közlések helyét. A számozott helyszínek neve és története ugyancsak olvasható a könyvben. Ebben a kiadványban talált rá a Kovács-temetői lap nevére Vaski László, a Bánokszentgyörgyi Erdészet igazgatóhelyettese. A mai emlékezet úgy őrzi a bucsutai hely múltját, hogy hajdanán volt egy kovácsműhely, ahol az inas sikeresen megkörnyékezte a mester feleségét, ezért a mester megölte az inast, és a holttestét a kemencében elégette. A könyv egy másik tragédiát is felfed: „A szabadságharc után itt szénégetés folyt. A betyárok erre hajtották az ellopott marhákat, és a szenet égető kovács elárulta őket a pandúroknak. Ezért a betyárok belenyomták őt is a szénboksába és elégették. Később ott el is temették, a sírja ma is megvan”. Ma egy felújított fakereszt áll a helyszínen.

Steyer Edina
Zalaerdő Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk