Hazánkba a visszaemlékezések alapján az Anjou-királyok idején telepíthették be elsőként vadasparkokba. Napjainkra pedig jelentős szabadterületi állománya él szinte az ország egész területén. Legismertebb a neves gyulaji és gúthi populáció, amelyek mellett mostanra a balotaszállási-kelebiai dámpopuláció is kimagasló jelentőségűvé vált, sőt a Megyei Értéktárba is bekerült.
A hatalom szimbólumaként számon tartott dámszarvasnak és így a nemesi vadaskertek egyik legfőbb fajának régről származó kulturális és vallási jelentőséget tulajdonítottak. Az ókori görög mitológiában Artemisz, illetve a római Diana istennők szent állata volt.
Fotó: Szabó István
A Magyar Királyság területére a 14. század idején jutott. 2015. február 5-én pedig a Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság a balotaszállási-kelebiai dámpopulációt felvette a BKMI Értéktár Agrár- és élelmiszer-gazdaság szakterület kategóriájába. Arról, hogy mi emelhette a térség dámpopulációját ilyen magas szintre, Vér István, a KEFAG Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészetéhez tartozó Kelebiai Vadászterület fővadásza mesélt.
A dámszarvas a melegebb térségekben elterülő, helyenként felnyíló erdőkben találja meg a számára legmegfelelőbb élőhelyet. Mindezek mellett természetesen elegendő mennyiségű és minőségű vízre, illetve táplálékra van szüksége.
Jó gazdák
Az 1970-es évek végén a térség szakemberei elhatározták, hogy dámokat telepítenek a kelebiai lankákra. Elkészült a fogadókert, amelybe még abban az évben megérkeztek az első állatok a jelenlegi Nyíri Vadászterületről (Kecskemét-Hetény-egyháza és Lajosmizse).
Elengedhetetlen volt tehát egy mindenki számára megfelelő megállapodás létrehozása, miszerint a Balotaszállási Vadásztársaság vadföldekért és vadászházért cserébe felkészíti a terület rájuk eső részét a további egyedek befogadására. Az 1980-as évek elején ez maradéktalanul teljesült, és meg is érkezett egy kisebb törzsállomány a méltán híres Gyulajról.
Oldalak: 12
