A korai juhar (Acer platanoides) a hegy- és dombvidékek erdeinek elegyfája, lombfakadás előtti, korai virágzása árulja el jelenlétét. Hazánkban őshonos, az alföldi területeinken szívesen költözik be az alsó lombszint nélküli természetszerű állományokba. Európa-szerte elterjedt fafaj, gyors növekedésű, közepes termetű fa, akár 25 méter magasra is megnőhet, fontos szerepet játszik erdők, parkok ökoszisztémájában.
A korai juhar mérsékelten melegigényes és közepesen árnytűrő faj. Sarjadzó képessége közepes, a sebzések nehezen gyógyulnak. Lehullott lombja pozitívan befolyásolja az avarbomlást és az erdő tápanyagforgalmát. Bár gyorsan növekszik, élettartama viszonylag rövid, 100 évnél idősebb példányai ritkán fordulnak elő. Gyökérzetének fejlődése meglehetősen érdekes: míg fiatalon szívgyökérzet jellemzi, amiből aztán az idő előrehaladtával erőteljes támasztó és felszívó gyökérrendszert fejleszt.
Ősszel a lombkorona látványos narancsos-aranysárga színt ölt
(Fotó: Wikipédia)
De miért éppen korai? A válasz a tavaszi virágzásában keresendő. Sárgászöld virágai már röviddel a lombosodás előtt megjelennek, értékes táplálékforrást biztosítva a méheknek: virágai értékes méhlegelőt jelentenek, a méhcsaládok kora tavaszi fejlődését segítik elő. Levelei nagyméretűek, ötkaréjúak, vékonyak, szinte papírszerűek. A karéjok közötti öblök szélesek és kerekítetten ívesek. Ősszel a lombkorona látványos narancsos-aranysárga színt ölt.
Tűri a szennyezett levegőt, így forgalmas utak mentén is telepíthető. Azonban fontos figyelembe venni, hogy sekélyen gyökerezik, ezért utak, járdák és épületek közelében ügyelni kell arra, hogy gyökerei ne okozzanak kárt az infrastruktúrában. Kertészeti változatait előszeretettel ültetik, de az iparban is felhasználják.
