Különálló déli városrésze, a Nyírjes a térség üdülőhelye és parkerdeje, a kirándulók, kerékpárosok, futók, kajakozók és horgászok kedvelt célpontja.
Az Ipoly völgye és a Cserhát határvonalán fekvő tájrészlet adottságait a felszínalkotó homokdűnék szerkezete és a vízellátottság határozza meg. A dombvidék itt felbukkanó vizei változatos élőhelyeket képeznek, az ipolyszögi Égerlápon át tartanak a folyó felé. A Segítő Szűz és a Hét Öröm források a Mária-kultusz zarándokhelyei.
Erdeit jellemzően tölgyek és cser, szürkenyár, nyír, éger, erdei- és feketefenyő alkotják. Elterjedt a dió, a vörös tölgy és a kislevelű hárs is. A terület csaknem 200 hektáron helyi védettséget élvez. A korábban táji kuriózumot jelentő, mára a klímaváltozás áldozatául esett nyírjesi lucfenyvesek helyén őshonos erdőállományokat hoz létre az erdőgazdaság.
A Wagner-emlékoszlop avatásakor Mikle Tibor építész, Vörösné Baracsi Erzsébet építőművész-tervező és dr. Oroszi Sándor erdészettörténész
A Nyírjesi Parkerdő területén a város önkormányzata és az Ipoly Erdő Zrt. osztozik. A két szervezet tevékenységével és helyi vállalkozások közreműködésével valósultak meg az utóbbi évek ökoturisztikai fejlesztései. Kényelmes sétautak várják a frissülni vágyókat, egyes tavakon lehet horgászni, a legnagyobb tó pedig kajak-kenu edzések helyszíne, ahol nyáron szabadstrand is működik. Nyírjes egyedi vonzerejét azonban mégis az erdők és az erdei létesítmények adják.
Arborétum a homokdűnéken
Az Ipoly Erdő Zrt. Barátossy Gábor Bedő-díjas erdőmérnök közjóléti tervére alapozta a Nyírjesi Parkerdő fejlesztését. Ennek vezérgondolata, hogy egy különleges növénygyűjtemény segítségével hozzuk még közelebb az embereket a természethez.
Ezeket a parcellákat leromlott állapotú akác- és erdeifenyő-erdőfoltok kitermelésével tettük növénytelepítésre alkalmassá. A részletterveket és a különös szakértelmet igénylő kivitelezést a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány és a Budakeszi Dendrológiai Kht. dendrológusai valósították meg.
Fogadóépület az arborétum bejáratánál
Oldalak: 12
