Azóta már köztudott a postagalambokról, hogy vagy fiókakorban lehet új helyre beszoktatni, hiszen „amelyik tetőt először meglátja, azt tekinti otthonának”, vagy ha idősebb postagalambot költöztetünk, akkor azt a továbbiakban zártan kell tartani, ugyanis akár 3-5 év után kiengedve is visszatérhet az első lakhelyére.
A postagalamboknak szenzációsan jó a tájékozódó képességük, de hogy ezt hogyan csinálják, máig nem lehet pontosan tudni. Számos tanulmány szerint a postagalambok szaglószerve a legfontosabb a tájékozódás során. Más tanulmányok szerint is fontosak az illóanyagok, de ez csak egyik eleme navigációs képességüknek.
Korábban Martin Wikelski a Max Planck Intézet Ornitológiai részlegének a munkatársa 63 postagalamb tájékozódó képességét tesztelte. Különböző körülmények között több mint 50 kilométeres távolságra vitték őket a lakhelyükről.
A madarak másik csoportját olyan „dobozokban” szállították, melyekből előzetesen eltávolították a „hazai levegőt”, és mesterséges illattal kezelt levegővel helyettesítették azt. Ebből kiderült, hogy a postagalambok a hazájukról egy illattérképet is felállítanak. Bizonyos illatanyagok összetevői alapján már messziről felismerik, hogy hol van az otthonuk. A Frankfurti Egyetem kutatói azonban nem találtak bizonyítékot szag alapján történő tájékozódásra saját kísérleteik során.
Más kutatók szerint a szaglószerv manipulációja azért nem jó kutatási irány, mert ebben az esetben nemcsak a szaglószervet kapcsolják ki, hanem egyúttal blokkolják a Föld mágneses mezejének érzékelését is, mely vélhetően szintén az orrnyálkahártyában található.
Az is egy feltételezés, hogy azért van ennyi egymásnak ellentmondó eredmény, mert a postagalambok eltérő elvek alapján tájékozódnak a Föld különböző részein. A Cornell Egyetem munkatársa, Charles Walcott szerint az egyedek a fejlettség különböző stádiumában és különböző földrajzi helyeken eltérő módszerekkel találnak haza.
Az igazság az lehet, hogy a galambok több érzékszervükre hagyatkoznak a hazafelé vezető úton. A madarak általában nem egyenes vonalban repülnek haza, hanem kitérőkkel – például egy másik csapathoz csatlakoznak –, ám idővel érzékelik, ha nem a jó irányba mennek, és korrigálják útvonalukat. Így
Majd amikor már közel vannak az otthonukhoz, akkortól a látás, azaz az általuk ismert vizuális tereppontok alapján találnak haza. Egy biztos: a titok hosszú évszázadok óta érdekli az embereket, és a kutatók is kíváncsiak a megoldásra, ám teljes bizonyossággal máig nem lehet tudni, mi a postagalambok módszere…
