Hírek

Hogyan tájékozódnak az állatok?

Az állatok számára a tájékozódó képesség sok szempontból fontos: meg kell találniuk a táplálékot, és onnan vissza is kell térniük, de sokszor menekülés után is meg kell tudni keresni a haza vezető utat.

A zárt tartásban élőknél a tájékozódás már kevésbé lényeges képesség, de sok állat csak félig zártan él, mint a kutya, a macska, esetleg tanyákon a baromfifélék vagy a mezőző galambok – nekik szükségük van a belső navigációs rendszerükre.

Érdekes dolog az állatok tájékozódó képessége. Gondoljunk csak a föld alatt élőkre (vakond, giliszta), melyeknek nincs könnyű dolguk, de egyes háziállatoknak is tudniuk kell, hol az otthonuk. És akkor

itt vannak az abszolút rekorderek, a vándormadarak, melyek kontinenseken átrepülve tájékozódnak, vagy a háziasított fajok közül a postagalambok, melyek akár 1000 kilométerről is képesek hazatalálni.

Az állatok tájékozódási képessége már régóta megdöbbenti az embereket, és felkeltette a kutatók figyelmét is. Hogyan képesek óriási távolságokat megtenni, ismeretlen terepen tájékozódni, és visszatalálni a fészkükbe vagy a vándorlási útvonalukra? Szinte fajonként változó, hogy melyik állatnak mi a stratégiája, ami azonban mindegyiknél megegyezik, az a motiváció, hiszen az állatok számára a tájékozódás kulcsfontosságú a túléléshez.

A leggyakoribb módszerek

Számos állat követi a környezetében lévő vizuális, kémiai vagy akusztikus jeleket, tehát a jelkövetés egy viszonylag gyakori alapja a tájékozódásnak. A madarak közül több a Nap és a csillagok állását használja iránytűként, de például a hangyák a feromonnyomokat követik.

A patkányok és a méhek mentális térképeket készítenek a környezetükről. Ezekben tájékozódási pontokat jelölnek ki, amelyek segítenek nekik megtalálni, valamint megtervezni az útvonalukat.

A mágneses érzékelés képessége is jó néhány állatot segít. A vándormadarak és a tengeri teknősök is rendelkeznek e képességgel, mely lehetővé teszi számukra, hogy érzékeljék a Föld mágneses mezejét, és azt használják iránymutatóként.

A tájékozódáshoz az állatok más módszereket és érzékszerveket is segítségül hívhatnak, ilyen a szaglás, az ízérzékelés és az érintés. A lazacok a szaglásukat használják arra, hogy visszatérjenek a szülőhelyükre, míg a denevérek ultrahang segítségével tájékozódnak a sötétben.

Az állatok tájékozódásával kapcsolatos kutatások napjainkban is zajlanak, amik nemcsak zoológiai érdekességként hasznos információk, de a tájékozódás mögött álló bonyolult neurológiai mechanizmusok ismerete a technológia és a mesterséges intelligencia fejlődésében is az emberiség segítségére lehet.

Többféle navigációs módszer

A legújabb kutatások szerint a legtöbb állat egyszerre többféle módszerrel és több érzékszervére támaszkodva tájékozódik. A vándormadarak, mint már említettük, a Nap és a csillagok állása mellett a mágneses mezőt érzékelik, de a szaglásukat is használják, valamint amikor már a cél közelében vannak, a vizuális tájékozódásukat veszik igénybe. Korábban postagalambbal végeztek egy olyan kísérletet, amely során egy sötét „kontaktlencsével” vakon kellett repülnie, de így is megérkezett az otthonát jelentő településre, tehát feltételezhető, hogy a látását csak akkor használta igazán tájékozódásra, amikor már az ismerős terepen kellett megtalálja az otthonát jelentő dúcot.

A tengeri teknősök óriási távolságokat úsznak a nyílt óceánban, és képesek visszatérni a szülőhelyükre. A tájékozódáshoz a mágneses érzékelést, a Nap állását és a tengeráramlatokat egyaránt használják.

A hangyák pedig bonyolult táplálékszerzési utakat alakítanak ki, és képesek visszatalálni a fészkükbe még akkor is, ha messzire eltávolodnak. Ezt úgy oldják meg, hogy szaganyagokat bocsátanak ki, amelyek nyomvonalat jelölnek ki a táplálékforráshoz és a fészekhez. Ezek a nyomok segítenek a többi hangyának megtalálni a hazafelé vezető utat, és új táplálékforrásokat felfedezni. Állítólag ezek a parányi állatok a Nap állását figyelembe véve képesek egyenes úton haladni, még akkor is, ha a terep változik. Ezek mellett

a hangyák kiváló memóriával rendelkeznek, megjegyezik a látványos tájékozódási pontokat, például fákat, sziklákat, melyek segítenek nekik a visszatérésben.

A hangyák lábainak ízületeiben található érzékelők pedig a talaj rezgéseit érzékelik, ezek a rezgések információkat nyújthatnak a környezetükről, és segíthetnek nekik az akadályok elkerülésében.

Forrás: Kistermelők Lapja