Így tett Tunkel Nándor is, a fájdalmas szakítás után elkezdett gyúrás pedig olyannyira jól sikerült, hogy paralimpiai éremszerzésével az egész országnak megmutatta, egy törpenövésű mire lehet képes erőemelőként.
Zalaigricei gazdaságában fogadott minket Tunkel Nándor. Még szinte ki sem szálltunk az autóból, az elénk táruló táj hamar a természetre terelte a témát.

Fotó: Csatlós Norbert
Nem bánom, bár az idén nem vagyunk olyan jóban, mert az 500 hektáros gazdaságomban okoztak némi kárt a szántóföldi növénytermesztésben. Vízben sem szenvedünk hiányt, nem messze van innét a Kis-Balaton és a Balaton, szabadidőmben főként oda járok horgászni. Már nem is a fogás érdekel igazán, inkább a nyugalom miatt járok ki. A parton kikapcsolok, félreteszem a mindennapi teendőket, egyszerűen csak élvezem az életet. Szerintem erre mindenkinek szüksége van.
Másik hobbimat egy szerelmi csalódásnak köszönhetem. Huszonhárom éves voltam, a szívem darabokban. Érzelmes ember vagyok, nagyon megviselt a szakítás. Elhatároztam, elkezdek edzeni, hogy nagyobb legyen az önbizalmam. Észrevettem, hogy rövid időn belül igen sokat fejlődött az izomzatom, egyre nagyobb súlyokat voltam képes kinyomni.

Fotó: Magyar Paralimpiai Bizottság
Innentől nem volt megállás. Többször járt Dubaiban, Malajziában erőemelő-világkupán, emellett négyszeres világbajnokként és egyszeres Európa-bajnokként várta a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás játékokat.
„Visszagondolva, azt hiszem, ott átértékeltem az életemet. Azt hozta a sors, hogy törpenövésűként megbirkózzam a mindennapi feladatokkal, vezessem a mostohaapám által rám hagyott családi gazdaságot, termeljek, állatokat tartsak, és mindeközben megmutassam a világnak, hogy ilyen testalkattal is hatalmas dolgokat lehet elérni. Rájöttem, hogy az éveken át tartó munka és mértéktartás: a heti háromszori két- és félórás edzés és az egysíkú, fehérjében gazdag és kalóriában szegény étrend megérte, hiszen kijutottam a paralimpiára.
Ezzel 2016-ban övé volt a magyar küldöttség első dobogós helye a paralimpián. Miután hazaérkezett Zalaigricére, sportteljesítményéért a köztestület a település díszpolgárává választotta.
2020 óta a Power OZI SE színeiben versenyzik, felkészülését Darázs Ádám segíti. Az idei Párizsi Paralimpiára még szigorúbb edzéstervet és étkezést szabtak meg Nándinak, hogy mindenképpen 160 kilónál nehezebb súly kinyomásával szálljon versenybe. A kiutazás előtt egy héttel – mikor a legjobb formáján tudott volna még csiszolni – azonban belázasodott. Öröm az ürömben, hogy idejében felgyógyult a betegségből.

Fotó: Magyar Paralimpiai Bizottság
„Lehet az európai, nyugati szemléletnek volt köszönhető, de lényegesen többen voltak kíváncsiak Franciaországban a parasportra, mint Dél-Amerikában.
Nándi idén -49 kilogrammos kategóriában indult erőemelő versenyszámban. Az első próbálkozását a bírák elvették, amit eleinte sem ő, sem az edzője nem értett, utólag azonban kiderült, hogy nem akadt ki egyszerre a könyöke, ezért a rúd megingott egy pillanatra, ami érvénytelen kinyomásnak számít. Ez a hiba nagyon felhergelte, ezért a második nekirugaszkodással könnyedén kinyomta a 160 kilót. Figyelte versenytársait, ők hogyan teljesítenek, és amikor látta, hogy a riválisok nem tudták követni, az edzőjével konzultálva, utolsó nekifutásra rámentek a 162 kilóra. A gyakorlat hibátlanul sikeredett.

Fotó: Csatlós Norbert
Egyáltalán nem voltam csalódott, hogy nem állhattam dobogóra, a kitűzött eredmény elérése boldoggá tett” – vallja őszintén, miként azt is elárulta, hogy egyelőre bizonytalan sportpályafutása jövőjét illetően.
„Jövőre Kairóban rendezik a világbajnokságot, amin ha nem veszek részt, már biztos, hogy nem kvalifikálhatok a 2028-as Los Angeles-i paralimpiára. Én sem leszek fiatalabb, de nem emiatt vacillálok. Párommal szeretnénk családot alapítani, ami teljes embert kíván, miként a gazdaságunk is, amely körül minden évben egyre sűrűsödnek a feladatok. Észrevettem magamon azt is, hogy egyre inkább vágyom a természetbe, a Kis-Balatonra horgászni, a helyi vadásztársaságnak agancsot gyűjteni, gombászni a közeli erdőben, visszatérni az autocross salakpályára” – mesélt jövőbeli terveiről Nándi, majd, „ahogy a legtöbb sportoló tenné”, beült a traktorba, mert még akadt dolga a határban.