Lapszemle

Eltűnőben a vaddisznó

Hazánk egyik legismertebb és legelterjedtebb vadfaja volt a vaddisznó, egészen az afrikai sertéspestis megjelenéséig.

Szerzők: Kovács Virág és Vezsenyi Imre

Rendkívüli alkalmazkodóképessége tette lehetővé országos jelenlétét, a vírus azonban teljesen átírta az addigi gyakorlatot, és a betegség megfékezése érdekében, diagnosztikai céllal jócskán le kellett apasztani a vaddisznó-populációt.

Hazánk egyik legismertebb és legelterjedtebb vadfaja volt a vaddisznó, egészen az afrikai sertéspestis megjelenéséig.

Rendkívüli alkalmazkodóképessége tette lehetővé országos jelenlétét, a vírus azonban teljesen átírta az addigi gyakorlatot, és a betegség megfékezése érdekében, diagnosztikai céllal jócskán le kellett apasztani a vaddisznó-populációt.

Fotó: Vaszkó Zsolt

A vaddisznó elterjedési területe rendkívül nagy. Hazánkban az európai vaddisznó (Sus scrofa scrofa) alfaja él az erdőségeinkben és az alföldi, nádasokkal, mezőgazdasági táblákkal szabdalt területeken. Egyre gyakrabban merészkednek be a településekre, a legtöbbször a közvetlen erdők melletti lakatlan, elhanyagolt, kerítéssel nem, vagy csak részben határolt telkeket keresik fel, ahol nemcsak nyugodt búvóhelyet találnak, hanem sokszor ember által felhalmozott szemetet, zöldhulladékot is. A nyílt területeket azonban minden esetben kerülik.

Élettér, mozgáskörzet

Különböző együttélési formák figyelhetők meg a vaddisznóknál. A leggyakoribbak a kondák, melyeknek legtöbbször az egyenes leszármazásból eredő, illetve testvéri kapcsolatban álló kocák, süldők és malacok a tagjai. De vannak süldőkből (általában testvérekből) álló csoportosulások is, a kanok pedig magányosan járnak, esetleg néhányan összeállnak, és búgás, azaz a szaporodási időszak idején keresik fel a kondákat. Amint a létszám felduzzad, a kondából egy-egy koca, esetleg kocacsoport (süldők) elhagyja a területet, és máshol új kondát alapítanak. A malacok körülbelül egyéves korukig maradnak a kocával, de egy részük sosem távolodik el.

Körülbelül egyéves korukig maradnak a kocával a malacok
Fotó: Vaszkó Zsolt

Az év nagy részében erős a kapcsolat az egy kondában élő kocák között. A vemhességük vége felé, majd az elléskor azonban különválnak egymástól, ilyenkor a konda szerkezete rendkívül ingatag.

A szoptatás alatt aztán ismét megerősödik a kocák és testvéreik, illetve az előző évi süldőik közötti kapcsolat, rajtuk múlik ugyanis a malacok túlélése.

Táplálkozását tekintve a vaddisznó mindenevő, növényi (gyümölcsök, takarmánynövények) és állati (pajorok, csigák, földigiliszták) táplálékot egyaránt fogyaszt. Sőt, sok esetben megeszik az elhullott tetemeket, illetve többször megfigyeltek már náluk zsákmányolást is, például őzgida elejtését.

Az életteret kisebb területekre, territóriumokra osztják fel. Annak nagysága a környezettől, a benne élő vaddisznók létszámától és a zavartalanságtól függ. A sűrűség életszükséglete a vaddisznónak, egész váltóhálózatot (közlekedő sáv, folyosó, ahol a vad kilép a takarásból, sűrűből szerk.) alakít ki magának, mert azon a helyen biztonságban érezheti magát. Itt a konda összetartása is lazább lesz, és a vaddisznók egyenként is felkereshetik a terület különböző részeit. Nagyon erősen ragaszkodnak a régi váltók használatához; kiválasztásuknál lehetőség szerint elkerülik azokat, amelyek szabad, nyílt területen vezetnek keresztül.

A felnőtt egyedek a biztonságos, táplálékban gazdag helyeket keresik, hogy felneveljék a malacaikat.
Forrás: A Mi Erdőnk