Lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő, ezüstfenyő, erdeifenyő, ezek közül talán a lucfenyő hatóanyag-tartalma a legnagyobb, sok benne a terpénvegyület, emellett találhatunk benne különböző ásványi anyagokat, K- és B2-vitamint, karotinoidokat (melyek pozitív hatással vannak az immunrendszerre), cserzőanyagokat és még illóolajokat is. Ez a gazdagság magyarázza a sokoldalú gyógyhatást. A tűlevélben hatszor több a C-vitamin, mint a citromban vagy narancsban.
Fotó: Csatlós Norbert
Levet ereszt, ami balzsamos, mint Tokajban az aszúesszencia. Akkor leszűröm, jól kinyomkodom a tűjét, hogy az a lé is benne legyen, és felfőzöm” – avatott be a titokba. A fenyőhajtásszirup cukorral készül, ezért az édesség harmonizál benne. Remekül fogyasztható önmagában kanalazva, vízzel felengedve szörpként, akár teába téve is. Mint Kati néni mesélte, dzsemet ugyancsak készít belőle, de ha nagyon hosszú volt a hajtás, akkor nem lehet jól összedarálni. Éppen ezért legföljebb egy centis legyen, mert azt még szét lehet mixelni. A főzésnél barnás színe van, mert a klorofill lebomlik, ráadásul édesítésnek barnacukrot vagy nádcukrot használ. Nagyon jó gyógyír, ha fáj a torkunk. Szörpöt, esszenciát, likőrt, dzsemet egyaránt készít a fenyőhajtásból, de nyersen akár süteménybe is belemixeli, pikáns, finoman gyantás, citrusos ízt ad.
Tinktúrához a hajtást beleteszi az alkoholba, és otthagyja két-három hónapig. Abba nem kerül se cukor, se más, és nem is forralja fel. Aki szereti, vagy meg tudja inni, a legjobb fertőtlenítő. Ráadásul még jókedvre is derít, hiszen magas az alkoholtartalma.
Mikor kérdem, van-e különbség a lucfenyő és a vörösfenyő között, elmeséli, hogy a lucfenyő íze citromos, de balzsamos is, érezni benne a finom gyantaízt. A vörösfenyőben ez kevésbé érezhető, viszont a virágától szép rózsaszín lesz a termék.
Fotó: Csatlós Norbert
A likőr tiszta szesszel készül, a visszahígítást Feri bácsira bízza, aki összekóstolja. Ebbe is barnacukrot tesz, de szokta mézzel is édesíteni.
De van úgy, hogy többfélét csinálunk, könnyebbet, közepeset és erősebbet. A hölgyeket gyengébből kínálom, míg mi, fiúk az erősebbet szeretjük” – mosolygott Feri bácsi.Fenyőrügyet szoktak mézbe tenni. A rügy ugyan idővel megkeményedik, akit ez nem zavar, nyugodtan elfogyaszthatja.
Fotó: Csatlós Norbert
Fotó: Csatlós Norbert
Sokan tartanak attól, hogy esetleg gyomorbántalmat okoz a fenyő, de ezt idáig soha nem tapasztalták. Ez is egy gyógynövény, ami fertőtlenít, és nemcsak a toroknak, hanem a gyomornak is nagyon jó. Ha valaki ódzkodna az erős fenyőíztől, azt a beszélgetést kísérő kóstolgatás után tapasztaltak alapján megnyugtatom, hogy nem így van.
Nagyon sokoldalúan felhasználható a fenyő, de ottlétünkkor csak a hajtásokról beszélgettünk. Tapasztalataik szerint legjobb a jegenyefenyő, mert annak puhább a tüskéje, viszont íze kevésbé harsány, mint a lucfenyőé. A luc „tüskés”, de a legfenyősebb fenyő. Tulajdonképpen bármi fogyasztható, csak a tiszafa nem, mert az mérgező.
„Az ember ízleli, kóstolja. Az elején nem volt minden tökéletes, meg kellett tapasztalni, hogy miből mennyit és hogyan használjak. Ha gyakorol az ember, akkor jön rá a helyes arányokra, hogy jó íze legyen” – mesélte Kati néni, aki még ma is tanulja a fenyő hasznosítását, és nem csak azt, hiszen az őket körülölelő erdő mindennap új arcát mutatja.
Oldalak: 12
