Újonnan induló sorozatunkban régi receptek őrzőit keressük fel, hogy megosszák velünk sok év alatt felhalmozott tudásukat, tapasztalatukat. A mátraalmási Gembiczki házaspár, Kati néni és Feri bácsi konyhájában egész évben készül valami finomság, népi gyógyír. Ezekből adunk ízelítőt.
Kati néni és Feri bácsi éléskamrája
Mátraalmáson a 18. század óta élnek Gembiczkiek, ugyanolyan szerves részei a környezetnek, mint a madarak, a fák, a friss levegő. A falualapító család leszármazottai, Kati néni és Feri bácsi számára az erdő – lévén erdészdinasztia – hivatásuk helyszíne, életterük, sőt az éléstáruk is.
Fotó: Csatlós Norbert
Fűben-fában az orvosság, mondják, és valóban, a pitypangnak, a hársfának, vagy a kakukkfűnek nemcsak élvezeti, táplálóértéke van, hanem gyógyhatása is. Egész évben lehet mit gyűjteni, ám az erdőt járva kevesen ismerik, mit szabad megkóstolni, elfogyasztani. „Amikor még az erdészházban laktunk, apukám azt mondta kisgyerekkoromban, hogy meg kell tanulni, mi ehető az erdőben, mert így ha eltévednék, biztosan nem halok éhen” – világosított fel a tudás gyökereiről Kati néni. Aki vele megy ki az erdőbe, igazi gasztrotúrán érezheti magát, azt is megtudhatja például, hogy ha megrágja a fenyőhajtást, üdébb lesz a lehelete és a közérzete is javul.
Fotó: Csatlós Norbert
Így tavasz végén, nyár elején nyugodtan megkóstolhatják az emberek a friss hajtásokat a természetben, de ehhez persze tudni kell, hogy mely növények mérgezők” – hívta fel a figyelmet Kati néni, hogy a náluk gyakori nadragulya szép, fényes bogyója csábító ugyan, ám óvva intene mindenkit a fogyasztásától, hiszen az a gyerekeknél akár halálos is lehet.
„A fenyővel kezdjük a szezont. Mi karácsonyra lucfenyőt díszítünk, és ha tudom, hogy nem volt permetezve, mielőtt ki akarjuk dobni, leszedem a tűjét, megmosom, megszárítom, és kávédarálón cukorral ledarálom. Gyönyörű zöld porcukor lesz belőle, finom fenyőízzel. A mézeskalácsot szoktam bekenni vele, de más cukrászati termékben is felhasználom. Persze, aki nem szereti a fenyőízt, annak nem fog tetszeni.” A február csöndes hónap, de márciusban már szedik a pitypang leveleit friss fogyasztásra, salátának, a virágjából pedig „mézet” csinálnak.
Fotó: Csatlós Norbert
Bár az orgonából sokan készítenek szörpöt, Kati néni nem igazán kedveli, inkább a rózsaszirmot használja. Csalánfőzelékkel, csalánlevessel és csalánkrémmel is meglepi a családot.
És újra eljutunk a fenyőig. Erdélyben járva egy helyi néni mesélt neki róla, azóta gyűjti. Elsősorban lucfenyőből, de erdeifenyőből, vörösfenyőből és feketefenyőből is nagyon jó mézet lehet csinálni. A fenyő akkor jó, amikor a rügyei éppen kihajtanak, fiatal a hajtás. Ilyenkor citromízű, enni lehet. De csak annyi rügyet szedjünk egy fáról, hogy az ne érezze meg. Odaállunk a fenyő mellé, és csipegetünk róla, hogy jusson a kosárba, de a fa is megmaradjon. Fontos, hogy tiszta helyről, közutaktól, szennyező forrásoktól távol gyűjtsük, a legjobb az erdőben beszerzett hajtás. Ilyenkor nem szükséges megmosni (a vizes fenyőrügy megerjedhet!), közvetlenül felhasználható.
Fotó: Csatlós Norbert
Oldalak: 12
