Az őszi-téli időszak java a fakitermelési feladatokkal telik, hiszen azokat – a talajra és az újulatra tekintettel – a száraz, hideg napokon tudjuk a legkíméletesebben elvégezni. Újulatnak az idős erdő fáiról lehullott magokból kikelt csemetéket hívjuk, mely évtizedek alatt a korábbihoz hasonló erdővé nő. Az idős állományokban a fakitermelésnek már az újulat megsegítése, felszabadítása is célja.
A hiányos foltokban, részterületeken pótoljuk a csemetéket, a nagyobb területeket pedig beerdősítjük csemeteültetéssel vagy makkvetéssel.
Makk, csemete vagy sarj
Fontos, hogy a csemete vagy a makk olyan talajba kerüljön, melyből biztosított eredése, növekedése, ezért a talajt megfelelően kell előkészíteni. Tányérozással kis foltokban megtisztítjuk a talajt a konkurenciát jelentő gyomoktól, pásztázással pedig egy hosszabb vonalban tudjuk ültetésre alkalmassá tenni a területet.
Ez általában páros munka, az egyik dolgozó készíti a lyukat az ékásóval, a másik pedig a csemetét rakja és taposással tömöríti a talajt. Az ültetés nagy gondosságot igényel, hogy a gyökerek teljesen bekerüljenek a talajba és ne hajoljanak vissza, valamint ne maradjon körülöttük légrés. A jól elültetett csemetéket kézzel már csak nagy erőkifejtéssel lehet kihúzni a talajból. Területtől függően egy ültetőpár 1000-1500 csemetét tud gondosan elültetni egy munkanapon.
1. Természetes felújításban az idős fák kivágása után azok újulatából nő az új erdő
2. Pásztázással előkészített terület csemeteültetéshez
Fő fafajaink, például a tölgyek esetében gyakran makkal végezzük az erdősítést. A makkot vethetjük kézzel, illetve arra alkalmas területen géppel is. A makkvetés előnyei, hogy sokkal nagyobb tőszám érhető el vele, és a csemete már az erdőterületen fejlődik ki belőle, így jobban tud alkalmazkodni a helyi körülményekhez, mint amit kertben neveltünk.
A géppel végzett szaggatás ugyan mesterséges beavatkozás, de így nem kell máshol megtermelt szaporítóanyagot használnunk.
Oldalak: 12
