„Ezek az élmények végigkísértek életem során, tulajdonképpen minden exponálásomban felsejlenek régi emlékképek. Az első digitális fényképezőgépemet 2010-ben szereztem be egy véletlen folytán, a mostani (egy tükörnélküli) a hatodik gépem. Fontosnak tartom a fokozatos fejlődést, nemcsak tudásban, de az eszközeim fejlesztésében is. Bár már 24 éve nem Békés vármegyében élek, de mindig megtalálom a lakóhelyemhez közeli természetes közeget, hol a Duna partját, hol erdőket, tavakat.
A vad nyugalmát mindenekelőtt a legfontosabbnak tartom. Mielőtt fényképezni indulok, a helyi vadásztársasággal vagy a kerületvezető vadásszal egyeztetek. A fotó kompozíciója szinte az első pillanatban megszületik, és igyekszem már a helyszínen megjeleníteni a fejemben a kész képi világot. Persze az utómunka is fontos, mert főleg egy erdőben sok sötét és világos árnyalat lehet szinte közvetlenül egymás mellett.
A képen látható dámbikát már napok óta figyeltem előre elkészített rejtekhelyemről – a barcogás kifejezetten alkalmas a fotózásra. Hosszú percekig barcogott erőteljesen, ráadásul a közelben több bika is »megszólalt«.
