Jól viseli a szárazságot
A fakadó leveleken még látszik a molyhosság
A tolnai tájra oly jellemző lösz-alapkőzetű, igen száraz hegyhátak gerincélein mindig is nehézkes volt az erdőgazdálkodás, a sok sikertelen erőfelújítás tapasztalata után az ehhez hasonló területeket zömmel faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódba sorolták át. Különösebb figyelmet nem kaptak ezek a területek, hosszú távú fenntartásuk, önmaguk természetes felújulása is kétséges volt az intenzív vadgazdálkodás mellett. Az erdész kollégák figyelme akkor irányult jobban a gerincélekre, amikor a klímaváltozási modellek jelentős termőhely-eltolódásokat jeleztek előre, és a szárazabb körülményekhez alkalmazkodott fafajok és ökotípusok szaporítóanyagának beszerzésére ösztönöztek.
Ha a termőhely-eltolódások bekövetkeznek, akkor ezen fafaj szaporítóanyagbázisára feltétlen szükség lesz, ugyanis elterjedésük a mainál jóval nagyobb területeken lesz indokolt, miközben jelenleg még csemetét sem lehet kapni belőle az országban. Ezen szakmai indokok alapján a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. komoly fejlesztéseket végez, megőrizve ezen fafaj genetikai tulajdonságait génrezervátumok, géngyűjtemények és magtermesztő ültetvények formájában. A fafaj ritkán előforduló egyedeit azonosítjuk, törzsfaleírásokban rögzítjük morfológiai bélyegeiket, adataikat és a törzsfánként gyűjtött makkokból utódnemzedékeket, csemetéket nevelünk. Ezek képezik a géngyűjtemények és magtermesztő ültetvények alapjait.
Hosszan megtartja a lombját
Az olasz molyhos tölgy a hazai őshonos flóra fontos eleme, amely mára természetes élőhelyeiről jelentősen kiszorult, helyén jellemzően agrárkultúrákat (gyepek, gyümölcsösök, szőlő stb.) találunk. Az olasz molyhos tölgynek és természetes hibridjeinek fontos szerepet kell kapniuk a klímaváltozással érintett tölgyes társulásokban. Az élőhelyek felmérése és a törzsfák kiválasztása során jellemzően a kocsánytalan tölggyel képzett hibridjei kerültek elő. A fafaj első látásra nehezen megkülönböztethető az ismertebb tölgyfajoktól, azonban vannak könnyen felfedezhető, árulkodó tulajdonságai. Fiatal csemetéinek a levele legtöbb esetben csak tél végén vagy tavasszal esik le, fakadáskor, így télen a zöld levelű csemete feltűnő a dombtetőkön.
A természetes hibridizációtól függően molyhossága idővel megkopik, de tavasszal a fakadó leveleken jól látszik. Kérgének durva keresztirányú repedezettsége pedig az idős egyedek tövénél is jól megfigyelhető.
Lombját gyakran télen is megőrzi
