Napjainkra az egykori portáknak nyoma sem maradt, helyükön tavasszal medvehagymaszőnyeg és egy messziről gótikus templomnak tűnő alkotás őrzi a török idők pusztító emlékét, az Országos Kéktúra nyomvonalán.
Az írásos emlékek szerint a Gerecse lábánál található völgy és a hajdani kis település egykor a Tardos nemzetségbeli Maróti nemesekhez tartozott, majd a Bajóti családhoz került. Zsigmond király 1388-ban ajándékozta az esztergomi érsekségnek. A területen a 14. század végén felépítettek egy vadászkastélyt, valamint kihasználva a völgy adottságait, még halastavat is létesítettek.
A mohácsi csata vesztes magyar vitézei, valamint Tolna, Fejér, Komárom és Esztergom vármegyék civil lakosai menedéket kerestek a török elől, amit természetadta adottságainak köszönhetően Pusztamarót térségében találtak meg. A török azonban ráakadt a mintegy 30 ezer lelket számláló táborra, és támadást indított ellenük. A védők szekerekből várat építettek a település köré, melyet három napig elszántan védtek az ostromlók ellen. A források szerint még török elöljáró is életét vesztette a harcokban.
Székely Bertalan: Dobozi Mihály és hitvese
Az ellenállást végül Budáról hozott ágyúkkal sikerült megtörnie Szulejmán seregének, a vérengzésben mintegy 25 ezer magyar vesztette életét, és sokan kerültek fogságba. Innen ered a völgy mai neve: Emberölő-völgy. Az ellenálló magyarok egyik hőse Dobozi Mihály, Fejér megyei kisnemes volt, aki a legenda szerint feleségét, Farmos Ilonát a lovára kapva menekült az üldöző törökök elől.
Az üldözők ekkor utolérték őket, így a nemes mégis teljesítette asszonya kérését, de mivel elhagyni még holtában sem akarta, egymaga szállt szembe és küzdött utolsó erejéig a túlerővel szemben. Hőstette ismertté tette az egész országban, nevét pedig ma is őrzik közterületek, intézmények.
Madarász Viktor: Dobozi és hitvese (részlet)
A dúlást követően Pusztamarót szinte a földdel lett egyenlővé. Korábbi fényét nem is nyerte vissza, bár egy kisebb lélekszámú sváb közösség egészen az 1945-ös kitelepítésükig a területen élt. Helyükre a karhatalom bányászokat költöztetett be, akik 1970-re inkább átköltöztek Oroszlány, illetve Tatabánya bányásztelepeire, így az utolsó megmaradt épület is lakatlanná vált.
Dobozi Mihály hőstette a magyar képzőművészetet is megihlette. Székely Bertalan és Madarász Viktor festőművészeink vásznon örökítették meg a menekülő lovast és hitvesét.
A helyszínen, Pusztamaróton pedig Kovács György fertőhomoki szobrászművész monumentális alkotása állít emléket Dobozi Mihálynak és az ott dúlt harcoknak.
A kör alaprajzú emlékmű középpontjában álló, rózsaablaknak tűnő napkerék a szekértáborra utal, míg a boltozattartó középső pillér testén megelevenedik a csata története a vigaszt nyújtó szerzetessel, a feleségét mentő Dobozi Mihállyal, az Árpád-házi királyaink sávos címerét tartó harcossal, a temetési jelenettel és egy gyermekét mentő asszonnyal. A pillér feljebb életfává alakul át. A két hátulsó pilléren pergamenek jelennek meg Kisfaludy Károly Mohács című verséből vett idézettel.
—
Él magyar, áll Buda még!
a múlt csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk,
És te virulj, gyásztér!
a béke malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk
hajdani sirja Mohács!
—
A jobb oldali pilléren láthatjuk a menekülőkkel tartó pálos szerzetesek jelképét, az íves egyenlőszárú keresztet, míg a bal oldalin lévő tölgyfalevél az emlékhelyet kialakító erdészeknek állít mementót.
Mészáros Péter
Pilisi Parkerdő Zrt.
A festmények forrása: Magyar Nemzeti Galéria
